higgadjunk

az már összetört,sőt,a szilánkjait is kidobtam a kukába a panelunk előtt,nincs ember a földön aki újra összeragasztja. tovább idegeskedni tehát felesleges rajta,egyszerűen csak ösztönös idegenkedés. ha ez az élete fénypontja,hát legyen. az előző helyen az utolsóelőtti bejegyzésben elbúcsúztattam az egészet,és többet nem ásom elő azt az utálatot és indulatot. és a másik? a szerelem? marad. az mindig marad. az az ominózus bejegyzés összefoglaló,és én itt nem újrakezdeni,hanem folytatni akarom a már meglévő értékekkel.