tehát tegnap módszeresen kipenderítettem expartnereim egyikét,amit olyan szempontból sajnálok,hogy igazán kedveltem és vonzódni is képesek voltunk egymáshoz,ami nálam nagy szó,de ha van valami amire allergiás vagyok,az az,ha nálam butábbak akarnak átverni. tényleg,ez nevetséges meg groteszk és irritáló,szóval igazából félig meg vagyok sértve,félig megkönnyebbülve,tudniillik nem kellett volna akkora parádét csapni visszanézve így a sokadik elköszönés alkalmából sem,de a végén már a jelenség általában véve jobban zavart mint maga a másik személy. őszintén szólva bántott az egész és nem volt sem ingerenciám sem indokom túl sokat adni a tapintatra. ez egy olyan dolog,amit nem tolerálok és ennyi.
Vele most jól megvagyunk,kicsit rámjött a reflexszerű aggodalom,tekintve,hogy így egy fokkal méginkább rá leszek utalva de majd leküzdöm ezt is szokás szerint. martinnal még meg kell tanulnunk németül és átvennünk a világuralmat,hogy ne lehessen többet megasztár vagy csillagszületik,vagy tudjuk is mi milyen koncert a főtéren fényes nappal mikor a mi úri fülünket sértené,ilyen tervek birtokában pedig nem engedhetem meg magamnak,hogy lefáradjak. ugyebár.
na jó,igazából borzasztóan ki vagyok merülve,ösztrogéntúltengésem van és aggódom,de majd teszek ellene és elmúlik,minden amire szükségem volna az némi alvás és pillanatnyilag valami citromszármazék.
