.

"A lányoknak általában aranyos állat vagy szép virágnevekből továbbképzett becézésekkel szokás udvarolni. Ha valaki rafinált, utánajárhat a nő személyes ízlésének ezen a két téren vagy más hasonlókon, hogy azon hívhassa, mintha magától találta volna el a neki illőt, persze nem (túl) feltűnően. Ez bevált szokás. Ennek tudtában tehát hiteltelenné válhat minden bókom, de minimum mesterkélnek fogják hinni azok, akiknek szól, úgyhogy ez esetben lemondok a bókolás jellegéről és céljáról. Az, amikor azt mondom, hogy nem hasonlítható sem cuki állatkákhoz, sem növényekhez kerten belül és azon túl, de még naphoz vagy napsugár által megérlelt ízhez sem, csak egyetlen dologhoz - az nem hízelgés, pusztán megállapítás, annyira objektív amennyire az embertől lehet. Az az egy bizonyos dolog pedig az éjszakai égnek a darabja, azon belül az a pontosan behatárolható rész, ahová még éppen elér az égitestek pitvarja, de onnan pár centire már a sötétkékes feketeség, azon belül pedig ezüstfehérség. Ez nem bókolás, mert számomra ez nem bók. A bók a virágnevek és az állatkák. Ez mindössze tény."

köszönöm