"-na tessék,macsek!"és azzal bársonyszalaggal ákötött ékszerdobozt adott oda,aminek a tetejét levéve ártatlanul és teljes épségben pislogott rám a méltóság és egy olyan gondolatkör,amiért azelőtt bármit eladva csúsztam volna könyörögni.
rendben. én pedig sírig hálás vagyok érte. ez a gond.
úgy áll a helyzet,hogy üzletlehetőség merült fel. amennyiben átruházom a sírigtartóhála,továbbá a tiédmindenem,illetőleg azt ezeket taglaló jogokat - agresszív fogalmazás,de azért mégiscsak jogok ezek - visszakapom az oly régen áhított,undortól és az attól való folyamatos kínlódástól,vergődéstől mentes tudatállapot biztos lehetőségét. olyan verzió,ami a végletekig tökéletesen és semmi kívánnivalót maga után nem hagyóan kielégíti (vajon miért beszélek barokk körmondatokban?) kellemetlenkedő természetemnek ezt a szegletét. képletesen szólva,ha újra eladom drága,kicsi,tőzsdén magasan jegyzett lelkemet,vagy ha az eredeti még mindig nincs meg,vagy nem nálam,akkor annak kellően élethű másolatát,akkor megkapom annak a nyugalmát és a biztosítottan tiszta környezetét is.
mellette szól,hogy engem is több mint százszor támadtak hátba azok,akiket az eszem leghátsó sarkában sem volt eredetileg elárulni,és a jelenlegi állapotból semmit sem profitálok. nem azért adok el valamit,hogy aztán a sarokban heverjen,hanem hogy kamatozzon. ezenkívül az is,hogy igazán nem akarok gyengének vagy alacsony tűrőképességűnek mutatkozni,de szerintem nem is ezekre szolgáltam rá eddig; de néha-néha valóban nem jönne rosszul az a segítség egy nálam hűvösebb vérmérsékletű embertől.
ellene szól,hogy még sohasem ruháztam át saját magamra vonatkozó "tulajdonjogot" úgy,hogy annak nem a szeretet volt a mozgatórugója,hanem az érdek - éppen ezért az első a saját szememben megbocsájtható. de ez már kérdéses. illetőleg nem lehetek biztos abban,hogy van e alapja a kiépülő bizalomnak,egyáltalán nem lehetek.
nem tisztességes dolog egy fiatal nőt belökni a mélyvíz kellős közepébe csak azért,mert nem volt hajlandó néhány másiknak a talpát nyalni,majd egy új valakinek elkapni a pillanatot,mikor éppen kezd fáradni az úszásban,és bedobni a mentőövet,hogy persze,kihúzlak,ha utána az én talpam felé tendálsz majd.
napoljuk el a kérdést. egyrészt meg akarok bizonyosodni a megbízhatóságért,másrészt addig felszínen maradok magamtól is bőven.
