kék ég elkopik a ködös télben

mint már emlegettem,és ragaszkodom is az állításhoz,tőlem mondhatják,hogy majd úgyis megváltozik az elképzelésem erről; nem szeretnék a jövőben sem gyereket. mégis sikerült elszórakozni vele azon a bizonyos mi lenne ha...-szindrómán. úgyhogy megegyeztünk; mivel az eredeti hajszínem szőkésbarna,az övé pár árnyalattal sötétebb,valószínűleg a kisfiúkislány haja is ilyesmi téren mozogna - szemszínből választhat a sötétzöld és a mélybarna között - és ha fiú lesz lenne,egész biztosan Kornélnak vagy Olivérnek neveznénk. lány névben nehezebben lehetett egyről a kettőre jutni,de végül ki lett jelentve,hogy virág neve lesz,mert abból neki mindegyik tetszik,nekem meg csak egy,de az nagyon. minden egoizmus nélkül azt hiszem mellesleg,hogy gyönyörű gyerek lenne,bármilyen nemben,és lehet,hogy nem tudnám megállni,hogy belebugyoláljam tizenötféle bársonyba,amíg már nem tud felülni sem,és biztos vagyok benne,hogy naphosszat a talpára lennék rákattanva. őszintén szólva a fiút jobb szívvel látnám. rá nem lennék idővel féltékeny tudatosan vagy akár tudatalatt,mikor kezd felcseperedni,én pedig öregszem mellette,persze,állítólag ott vannak azok a szülői ösztönök vagy mik amik ezt megakadályozzák,elnyomják,de ebben nem hiszek. továbbá nem tudom miért tűnődöm rajta eleve,úgysem fog bekövetkezni az egész helyzet arra is meg mernék esküdni,hogy minden alkalommal,mikor felvenném,azon gondolkodnék,mi mindent akarok és fogok megtanítani neki,azon,hogy igyekeznék nem rámászni szülőként,de biztosan nehéz lenne nem mániákusan védeni próbálni a világtól,mikor annyi dolog érheti és annyi dolog válthat ki belőle olyat,ami fájna neki,és még úgy sem akarom elképzelni,hogy fájdalom éri azt a kisgyereket aki nem is létezik az enyém és az övé,és tiszta butaságokra pazarolom az energiát,lám,itt ülök és szentimentális tekintettel vízionálok kisbabákról,pici végtagokkal,miközben szegény apajelöltjük a fejét fogja. úgyhogy ideje abba is hagynom,megyünk ollókezűedward-ot nézni éppen. valahogy ha ránézek - nem,nem edwardra - újra és újra megbizonyosodik benne,hogy vannak aminek érdemes nekifutni és érdemes mérlegelni,a többi pedig még úgyis kiderül majd.