-Balszerencsét hozol. Krvára de balszerencsét hozol minden területén az életemnek ahol megjelensz.
-Bocsánat. Már megyek is arrébb.
-Maradj,nem azt mondtam,hogy nem szeretlek,hanem hogy nem szeretlek szeretni.
-Áú. A vállad a mellkasomnak ütközött.
-Legalább fel-vállallak.
-Kedves tőled.
-Csendben vagy.
-Perceként változtatnám meg az álláspontomat,ha minden kimondanám,konkrétan azokat,hogy imádlak,rosszul vagy tőled és hogy semmilyen módon nem érdekelsz. Úgyhogy inkább nem beszélek
mind the way well,and send my poor ghosts on to heaven or hell;
nem hibáztatom. egyrészt tényleg balszerencsét hozok másoknak,másrészt ismerem az érzést.még sohasem kívántam,hogy bárcsak tudnám viszonozni olyannak a szeretetét,akiről tudom,hogy megérdemelné. én sajnálom,de hálából nem tudok szerelmes lenni,ahogyan olyanba sem,aki csak agóniát okoz. felelős vagyok magamért,és többet nem játszhatom el számomra fontos embereknek a töröttszárnyú gerlice című magánszámot,csak hogy fenntartsam az érdeklődésüket. már régen nem is próbálgatom az ilyen allűröket. egyszerűen csak fáj,hogy nem tudok teljesen tartozni sohasem azokhoz,akik akarnák,és azokhoz sem,akikhez én akartam valaha. ráadásul egyetlen emberi lénynek vagyok a lekötelezettje,természetesen az sem a leginkább szívderítő ügy,de legalább megbízható,mert én úgy döntöttem magamban szabad akaratból,hogy lekötelezett leszek és bízni fogok.
innentől kezdve nincs szükségem tanácsokra és végképp nem megmenteni próbálásokra,továbbá pedig úgy döntöttem,hogy az álszentségről is le kéne szokni. inkább legyenek potenciálisan problémáim abból,hogy kiálltam az érdekeim mellett,minthogy előbb-utóbb biztosan hátbavágjon a hazudozás meg álmosolygás,miközben még rettegekhetnék is,hogy mikor jön el az a pont. sajnálom,hogy vannak emberek,akikkel akkoriban ismerkedtem meg,mikor képtelen voltam ezt a döntést meghozni,és nehéz lenne hónapokra,esetleg évekre visszamenőleg magyarázkodni,hogy miért mondtam ezt vagy azt,miért nem szóltam,hogy mi zavar,és tényleg szégyenlem magam,hogy ezekkel most megszakítottam a kapcsolatot. de félek,hogy annyi napvilágra került indulat rosszul sülne el,és olyan sérelmekkel esnék nekik verbálisan,amik már rég nem aktuálisak és az én hibám,hogy ott,helyben nem védtem meg magam. nem tehetem meg,hogy megkeresek és megrúgdosok egy embert,csak mert fél éve mondott valamit,ami talán csak kicsúszott a száján,mégis azóta paranoid leszek és feszült,ha felidézem. igen,tudom,ilyen szempontból nem működöm egészségesen. azoknak,akiknek zavarja az ignorálás az egóját,gondoljanak arra,hogy magamat minősítem vele,nem őket - nem minden esetben van így persze,de akinek inge,magára veszi - és senki sem sérül öntudatilag.
