vérkörödbe hullva elégek újra meg újra

már-már giccsesen intenzív az a harmónia az én fekete csipkém,az ő selyme és a vörösbor között.








a kislány és a nő éppen reszketve és kétségbeesve marja egymást bennem,nem remegek,nem remegek,én csak nem szoktam hozzá a körülményváltozásokhoz. nem bizonyítási kényszer,szeret,igen,egészbiztosan szeret,érzem  rajta,vagy csak szórakoztatom,nemtudom,kérlek ne legyek évekkel fiatalabb kis hasznavehetetlen liba a szemében,valamit tennem kell ezellen és nem tudom van e más,csak kérlek most próbálj vigyázni rám,máskor nem kell,mindig vigyázok magamra általában,csak most az egyszer...