szánalmasröhejesnevetségesfájdalmaselkeserítőkiábrándtó. etc. etc.
miééért.
jó,szedjük össze magunkat,nincs itt semmi baj,minden szép és jó,csak úgytűnik még mindig nem edződött hozzá az idegrendszerem kellően a tömény hülyeséghez. mert igen,engem is meglepett,de felkészületlenül ért az újonnani divathullám,miszerint már nem elég debil állatnevekkel azonosítani/dekorálni a nevünket közösségi oldalakon,hanem egyesek határozottan rászoktak arra,hogy oda nem illő/helyből szánnivaló/értelmetlen szavakkal is megkoronázzák. hangsúlyoznám,nem vagyok egy olyan ember aki különösebben hagyja a hasonló ragyogó eseteket tartósan elrontani a kedvét vagy borzolni az idegeit,mindössze pár pillanattal ezelőtt lelkem liliomligetébe birodalmi lépegetőként taposott a felismerés,hogy akit kerestem éppen facebook-on,immár klónjaival együtt XY CicaNyuszó Keva *_* néven fut.
miértteszitekeztvelemMIÉRT énerrenemszolgáltamrá...!
rendben,most pedig túlteszem magam ezen a sokkon meg a hátfájáson,elkészülök és megyek tamáshoz.
mellesleg köszönöm,hogy bocsánatot kértél,nem,nem tamás,hanem az egyik elmegyógyintézeti cellatársam - tudod a szerdai nagyon rosszulesett,de mostmár rendben van és én is sajnálom,hogy rádkiabáltam meg azt mondtam bunkó paraszt vagy. van,amit kimondok és tudom,hogy nem jogosan ezért legszívesebben rögtön bocsánatot kérnék abban a másodpercben. de amikor a másik fél kezdeményez közvetett vagy közvetlen módon konfliktust,sohasem kérek elsőnek elnézést,mert amíg én is megvagyok bántva,nem tudom őszintén mondani,hogy borítsunk rá fátylat. lehet szeretni,nem szeretni,így működöm. tőled sem kértem volna elsőnek bocsánatot,pedig nem tartalak bunkónak,elvégre tapintatlan ember nem osztaná meg velem a helyét,ha kényelmetlen az enyém,a ruháját mikor fázom,az ebédjét ha éhes vagyok,nem hívna Festékes Pamacsnak (uramisten...) és nem nevettetne addig,hogy már könnyes leszek,mikor látja,hogy magam alá zuhantam. együtt töltünk napi 9 órát iskolában és ha már ezt megkönnyíted,veled kivételesen nem szeretnék veszekedni.
