.

szóval én most szertartásosan lelépek esküvőre,siófokra,megígérem,hogy nem csinálok botrányt,nem töröm el a lábujjamat és cukorbeteg sem leszek a fogyasztás mértékétől. mindenki más pedig ígérje meg,hogy vigyáz drága páromra távollétemben,rajta kívül pedig a leggyönyörűbb szemű sidekick-re,Cs.-re is,aki azalatt osztálykirándulni lesz,mert mindkettőért éppen intenzíven vérzik a szívem. ami tulajdonképpen érthetetlen,hiszen csak 2 vagy 3 napot leszek távol,mégis úgy megy a búcsúzkodás éppen mintha a frontra indulnánk külön-külön.  ilyenkor jövök rá,hogy beszélhetek én racionálisan abszolút felfogva és megélve az érdekeken alapuló emberi kapcsolatokról,amik alól nincs kivétel,csak rengeteg forma és alak; igen,ilyen alkalmakkor mindig elszorul valami a mellkasomban,és arra gondolok,hogy basszus,tudatalatti játszmák ide vagy oda,én nagyon szeretem ezeket az embereket. ez pedig így van,akkor is,ha nem mutatom ki könnyen vagy gyakran. mondhatni nagyon nehezen. nagyon ritkán. de most éppen meghatódtam,sőt,igazából "halomra vagyok hatódva",különösen mióta megtudtam razoréktól,hogy Chuck Norris hazakísért egy hajléktalant.