tegnap reggel a trolin az jutott eszembe,hogy

ha négy nappal előbb ismerem meg sashát mint ahogyan eredetileg tettem,február 12-én,előtte ötször huszonnégy órával nem éreztem volna úgy egész nap mielőtt 18 lettem,mintha szétvagdalnának apró darabokra.  nem tudom miért történt - másnap,február 8-án már jól voltam,kicsattanóan jól. de az előtte való éjszakát végigreszkettem és úgy emlékszem,sírtam is valamin,de lehet,hogy csak az indokolatlan feszültségtől. akkor még fehéresszőke hajam volt és a régi blogot írtam. I know my destiny's such,that I'm all stocking and curl,so everybody thinks that I'm a fuckin' suicide girl - aznap le is lett jegyezve az egyik leghosszabb bejegyzésben amit valaha összehoztam,és igen,ez a mondat valóban jellemzően idegesíti egy motívumnak számított. különös nap volt,az meg kell hagyni. de átvészeltem,említett négy nappal rá pedig találkoztam sashával,igazán drámai keretek között. na jó,nem. nem volt dráma. egyszerűen nekimentem vagy ő jött nekem az utcán,ebben azóta sem tudtunk megegyezni. és azóta...? azóta ő az az ember,aki ha hülyeséget csinálnék vagy kiborulok,addig tart és szorít le ha kell a csuklómnál fogva,amíg abba nem hagyom,és mindig abban a pillanatban látom meg a tekintetében egyrészt a válaszokat,másrészt azt a valamit,amitől ő ténylegesen és csakazértis az alteregom,vagy én vagyok az ő alteregoja,nem tudom,csak azt,hogy olyankor legszívesebben szó szerint nyüszítenék vagy bármiféle random módon próbálnám kifejezni,mennyire meghat és felkavar,de egyszerre meg is nyugtat. ha dobban egyet a szívem,annak a fele benne dobban,és viszont,tudod bennem visszhangzik minden sóhajod,fájdalmad,affekciód és közönyöd.
és olyan jó.
ha tudnálak,és abban is biztos lennék,hogy nem vernél agyon/vernélek agyon az első baltával,ami a kezünk ügyébe akad,magamhoz varrnálak. vagy hozzád varrnám magam.*
te mondtad azt is,hogy boldog leszek razorral,ezért ne ijedjek meg a fejleményektől,mikor összekerültünk. csodák csodájára pedig; tényleg boldog vagyok. ha rá gondolok,úgy érzem mintha valami felmelegedve és olvadni kezdene a mellkasom környékén,ez pedig egyszerre tesz szégyenlőssé és bátorrá is egyben. talán az példázza a leginkább,hogy vele el tudok aludni,én,aki még magában is alig tud,és reggel nem az az első gondolatom,hogy jaj mit fog hozzám szólni álmosankócosan. és tudod mit? ennél fantasztikusabb érzéssel rég volt dolgom.
ezen a héten délutáni tanításhoz van balszerencsénk az érettségizők miatt; háromnegyed kettőre kellene bemennem - addig pedig bőven van idő,hogy elvigyem a Tisza partra kávézni. ez az igény is új számomra,hogy valakivel én magam keressem a lehetőséget,hogy minél több időt töltsek,ne pedig azon gondolkodjak,hogy most szívesebben lennék egyedül és az egészhez nincsen hangulatom. persze,most is szívesen vagyok egymagamban néha és nem akaszkodom rá,de eleve a jelenség katartikus számomra.

*gondolkodtam,sasha,nem varrnám hozzád magam,se fordítva,mert te is az oldaladon alszol,már amikor,és én is,ergo nehéz volna megoldani. de attól függetlenül biztos vagyok benne hogy,ha szó szerint rákapcsolhatnád a tudatodat a másikéra valamivel,úgy,hogy az felhasználható energiát termel,mi két csettintésnyi idő alatt megváltanánk a világot...!




na,megyünk koffeinforrásért