.

összevesztünk. kibékültünk. mégis együtt leszünk majd a zombiapokalipszis idején túlélni.

-imádlak.
-üzenem a többieknek hogy a zombik csak maximum 500 év múlva jöhetnek létre de azok is inkább parazita vezérelt bomló hullák lesznek mint zombik. mert addigra a vegyi hulladékok mennyisége 

ezerszerese lesz a mostaninak. én is imádlak téged.

aztán felmentünk roxival nóráékhoz ruhákat cserélni meg tervezni a nyaralást,úgyhogy sütkérezhettem társaságuk melengető fényében,ahogy mondani szokás errefelé. de az a különös,hogy nem jár messze az igazságtól. életemben először érzem azt,hogy a velük és az ezzel a társasággal való kapcsolattartás átível a szociális érdekeimen,és valami vonz oda,amiről nem tudom,hogy micsoda,csak azt,hogy olyan,mint amikor az ember a tábortűz mellé telepedik,és kinyújtja a kezét. igen,gondolom ezt hívják hagyományos értelemben barátságnak. ilyenkor elkeseredek a gondolatra,hogy tulajdonképpen 17 éves koromig pontosan tudtam,mi a különbség a fenti két eset között,de csak az egyiket tapasztaltam meg folyamatosan. persze,lehetne szépíteni,meg hozzátenni,hogy de nem is lett volna rá szükségem,de erről már olyan sokat beszéltem és írtam is ide. hogyne,a szervezetemnek kávéra sincsen szüksége. tejszínhabra se. tökéletesen funkcionál nélküle. attól függetlenül szeretem a tejszínhabos kávét,pedig különösebb érdekem sincsen a fogyasztására.

szürreális. én? a szó pozitív értelmében érdektelen? egy,sőt,több emberi kapcsolatban? 18 év alatt csalták már ezt ki belőlem?

nem. és ez ijesztő. nem a mostani állapot,mert arról érzem,hogy kellemes,hanem visszagondolva. istenem,mit műveltem én néha. miért voltam,vagyok is néha olyan szemétládaköcsög érzéketlen,mikor annyival egyszerűbb olyanokkal lenni,akiknél nem szorulok rá. nyilván megvannak az indokaim,amiket megfelelőnek és minden helyzetben aktuális magyarázatnak érzek,nem is csak kifogásnak. tartom magam annyira,hogy érdemes legyen túléltetni,és nem igazán tud meghatni vagy zavarni az,ha az álmártítokat többre tartják. de a nem a fennmaradás érdekében,hanem puszta szórakozásból végzett szemétládaköcsögségek érzéketlenségek terén annyira de annyira visszafogott és megszelidített az elmúlt két-három hónap,fokozatosan és számomra észrevétlenül. 
éppen most délután meséltem nekik,hogy én az alapján válogatom és értékelem az összes jellegű kapcsolatomat,hogyha elképzelem az agyamat úgy,mint energiaelőállító valamit,vagy még inkább úgy,mintha összeköthető lenne kábellel a másikéval,akkor azon a kábelen át mit érzek átáramlani. itt van például sasha. még sohasem éreztem olyan áramütésszerűt,energialöketet vagy bármit,ha "rákapcsolódom",éppen ezért egy végtelenített társalgásnak is felfoghatóak vagyunk mi ketten,legfeljebb szavak nélkül.
tőlük pedig egyszerűen nem tudom mit érzek,mi az áramlás összetétele,de pozitív,és ez a többnyire érdek nélküli pozitivitás,szégyen vagy nem szégyen,levesz a lábamról.




utolsó hét,órák kérdése és túlleszek a töri kisérettségin,onnantól kezdve szabadnak könyvelem el magam hivatalos értelemben is. a nyári terveket majd azután rögzítem,egyenlőre túlságosan be vagyok sózva.