.

nem igaz,hogy nem vagyok képes használni az eszemet,és mindig vagy a legrosszabb pillanatban,vagy részegen (vagy mindkét paraméternek egyszerre megfelelően) érzem úgy,hogy na már most nekem itt döntéseket kell hoznom. olyan kérdéseket teszek fel,amikre pontosan tudom a választ,csak nem bírom elfogadni,csak a feszültséget szítom velük. miért kell? nekem azokhoz semmi közöm. és tudom is,hogy nincs hozzá semmi közöm,mégis begubózok és hisztizni kezdek.
azt mondta vigyázni fog rám,úgyhogy elhiszem. lehet,hogy nem kéne,de már elhiszem. nem fogok ok nélkül több vitát varrni a nyakába.

tegnap délutántól tehát hivatalosan is nyári szünet van. valószínűleg,mivel már sokszor említettem,e bejegyzés keretein belül csak egyszer fogok rögzíteni olyanokat,miszerint rühellem a nyarat,mentsetek ki innen,könyörgöm,ha egy helikopter megy Norvégia felé mostanában akkor lássa meg vergődésemet és vigyetek magatokkal. amennyiben idén sem vesz fel egy norvég helikopter - vagy ameddig ez meg nem történik - azt hiszem jobban teszem,ha élvezem amit tudok.  tegnap már megint azzal szembesültem,még iskolában is,hogy nem tudok hová tenni ennyi sugárzott szeretetet. 9 hónap alatt olyan vészes mértékben megkedveltem az új osztályt,hogy az számomra szinte felfoghatatlan. őket búcsúztattam el két és fél hónapra,legalábbis úgy gondoltam,amíg ki nem jelentették,hogy a halált búcsúztatás,nyáron még molesztáljuk egymást. hát rendben. a barátokkal nyaralni pedig elvileg a mátrába megyünk,hihetetlenül várom már.

 a közeljövőben már csak egy konfliktust kell elkerülnöm,mondjuk az erős lesz,de túlélem. drukkolni.

úgyhogy tegnap ezeknek a tudatában kiszabadulván,és megrözötten énekelve,hogy nyáár van nyááár,röpke lepke száll virágra,zümmög száz bogár,mentem sashához,és hozzá kell tenni,hogy ezek a random borok valami elképesztően random hatásokra is képesek,én pl. felkeltettem őt fél négykor,mikor indulni kellett,azóta már hazaértem,de nem nagyon funkcionálok.