.

tegnap tárgyaltunk róla,hogy minek is kéne lennie a következő tetoválásnak,illetőleg arról,hogy amennyiben azután újat csináltatnék,megkapják a felhatalmazást,bátran lőjjenek le. amúgy abban sem vagyok biztos,hogy másodikat beszereznék,de ez tényleg olyan,mint amilyennek mondják; az ember automatikusan fél az elsőtől,és miután látja,hogy nem is akkora a fájdalom/nyűg/gyógyulási szakasz,előözönlenek az agyából az addig rejtegetett ötletek. eddig a legtöbb voks - meglepő módon - a szivárványt hányó unikornisokra érkezett. teljes arcot borító ábraként. aham. persze. szerintem ezt inkább elnapolom. a kulcs motívummal úgy voltam,hogyha szenvedélyem nem csökken irántuk,inkább beszerzek egy kulcsmintás valamit,akármit,de magamra nem varratnám; ugyanígy voltam nóra szíves javaslatával,miszerint tetováltassam fel,hogy BBC Sherlock,mert egyszerűbb lenne megmutatni minden alkalommal,mikor elfog az inger,hogy beszéljek róla.

volt ez a játék. belementem. 18 órányi nonstop megfeszített gondolkodás után rábólintottam,és két oldal van tele a jegyzetfüzetemben lehetséges kimenetelekkel,és azoknak pedig több mint a háromnegyede számomra kedvező. úgyhogy bátorkodtam utánaugrani,és ez volt életem leghosszabb földetérése; mikor zuhanás közben egyszerre rettegsz,próbálsz felkészülni,próbálod tudatosítani magadban a másikba vetett bizalom elkerülhetetlenségét,azt,hogy akármennyire is ismerős ez az útvonal,mégiscsak máshová mész,ezért ne félj,ne félj,csak kapaszkodj szépen és hagyj magadról leszakadni mindent,mert nemsokára agykérget földet érünk.