tegnap találkoztunk,szó szerint meglehetősen viharos körülmények között. sasha beteg volt,fájt a mandulája,én pedig nem akartam egész éjjel,a reggeli busz indulásáig ébren tartani,sem hajnalban kirángatni az ágyból,de azt sem tudtuk,hogy maradna e valaki vigyázni rám a formaság kedvéért. az utolsó járat előtt telefonált,hogy marad majd,illetőleg lesznek mások is,ha baj van,szóval elindultam,és egész úton a villámokat figyeltem. gyönyörűek voltak,engem pedig vitt a busz,és valamiért végigmosolyogtam. szólt a zene,az ujjaim játszottak a roxitól kapott ezüst-fekete gyújtón és az ezüst benson dobozán - ezer éve nem vettem ilyet,de most nem volt más elfogadható -a másik kezemmel pedig az ablaküveget kopogtattam,amit kintről fokozatosan borítottak be a nyári vihar cseppjei.
megérkeztem,vártak. rájöttem arra is,hogy bár még mindig zavarba ejtő,de számomra az egyik legjobb érzés a világon,ha tudom,hogy valahol várnak rám,és én is szeretek várni másokra,ha tudom,hogy végül biztosan befutnak majd -de ez már egy másik történet.
a ligetben végül megtaláltuk őket is,én siettem oda megölelgetni,hiszen már egy hete nem láttam,és a kommunikációnk is némileg feszült volt mióta legutóbb elsírtam magam a telefonon keresztül. később,ilyen módon személyesen is elnézést kértem érte,mert utálok ezzel zavarba hozni embereket,vagy ha úgy tűnik,mintha zsarolnék,de azt mondta,hogy nem baj,jól esett neki,mármint nyilván nem a sírás,hanem az,hogy fontos. persze,hogy fontos. néha ilyenkor legszívesebben elmagyaráznám,hogy mit adott nekem vissza,hogy mit vett el,és ennek fényében pontosan értené a jelentőségét számomra,de egy ilyen beszélgetéshez vagy mindkettőnknek kell majd egyszer abszolút józannak és ellazultnak lennie,vagy nekem részegebbnek. mire odaértünk a többiekkel,már elfogyott a bor 90%-a,a maradék pedig nekem arra elég,hogy gyökérségeket beszéljek,de amint kimondom,észbe kapjak és ne fejtsem ki vagy adjak magyarázatot. ilyesformán jöttem rá arra is,hogy valószínűleg jobban járna olyan nővel,aki szex közben nem mond olyanokat,hogy csak tudnám,mindezt hogyan csinálod velem,és hasonlók.
tudom azt is,hogy találkozott a volt barátnőjével. elmondta,nagyon örültem. nem,ez nem irónia,és nyilván nem annak örültem,hogy találkoztak,hanem,hogy ezt megosztotta velem,és leszögezte,hogy ha eddig nem lett volna biztos benne,hogy neki nem kell semmi,mostmár biztos,és a lány sem akarja ezt az egészet vissza. én nem tudhatom,fogalmam sincs,csak megbízni próbálok,mert nincs kedvem végigidegeskedni hónapokat,ha egyszer tudom,hogy egymás közelében laknak,és ezt nyilvánvalóan nem tudom megakadályozni. ha lezárta,hát lezárta,ha nem,akkor azon az sem segít,ha én feláldozom a belső szerveimet az eszkimó fókaisteneknek,vagy bármi. racionálisan nézve talán több okom lenne idegeskedni vagy gyanakodni,ha úgy kerülné mint a pestist,vagy nem lenne hajlandó róla beszélni. én ezúttal megpróbálok bízni,különösen,hogy mindent leszögeztek,ami megnyugtatott és amit hallani akartam.
akartam. igen,furcsa. az egész emberre,az egész helyzetre,érzésre,persze lehetne még rengeteg jellemő szófordulatot vagy metaforát találni,mégis ez az egyik legerősebb,akármilyen hétköznapi kifejezés is. akarom,azt is,hogy ne legyek papucs mellette,de valahogy azt is,hogy irányítson,leginkább azt,hogy én irányítsak és ezt ő elvegye,én pedig reszkethessek ebben a méreg/palackzöld ködben -különös,eddig mindig lila vagy kék volt - ami ilyenkor körbeveszi az agyamat,akarom,szinte minden egyes másodpercben,eltávolodik,csitul a szívverésem és máris,újra és újra.
...és a szomorú az,hogy máshogy talán nem tudnám komolyan venni.
vigyázz rám. légyszíves,tartsd be amit ígértél még legelőször,és vigyázz rám.
