chaos loves company

először is,én nagyon szeretem amikor random emberek hívnak fel,és makognak bele felpörgött majmok módjára,hogy hagyjam békén a pasijukat,és közlik,hogy nagyon jól tudom miről van szó. tényleg,imádom az érzést,ám annak ellenére még mindig nem lettem szégyenszemre tájékozottabb afelől,hogy kinek a pasijára másztam rá,és mégis mennyire hardcore buli lehetett amin megtörtént,mert hogy én semmire nem emlékszem belőle - amennyiben megtörtént - az hétszentség. csupa-csupa gerinc hívó partnerem bemutatkozni sem volt hajlandó,arra hivatkozván újra,hogy nagyon jól tudom az egészet. csak azért írom ezt meg ide,mert ha valaki a nevemen szólít és tudja a telefonszámomat,annak közvetlen vagy közvetett összeköttetései léteznek velem,és ha esetleg idetévedvén olvas engem,szeretném közölni,hogy nem,fogalmam sincs ki vagy,és én meg attól lennék boldog,ha a hülyeséged mellé nevet is adnál,vagy legalább idetolnád azt a feltételezésem szerint ocsmány fejedet,mert hát nem vall túl sok önbecsülésre ha ilyen helyzetekben sem képes magát felvállalni az illető. de világéletemben úgy voltam vele,hogy az ilyen színvonalon létező embereknek már a puszta létezése is büntetés,úgyhogy ha benézett az illető egy kedélyes pár percre ide,biztosítanám túláradó részvétemről a szánalmassága iránt.
mert én egy empatikus ember vagyok ám.


egyéb vidámságok; ma dől el,hogy mi a helyzet sashaval. és az a legdurvább,hogy most,hogy tudom,konkrét választ fogok kapni a kérdéseimre - és ő is - már attól is kevésbé rettegek izgulok,hogy negatív kimenetelű lesz. megbántam,hogy másokhoz hasonlítottam a helyzetkezelését,és az az igazság,hogy reálisan nézve nem láttam még korrektebb embert. persze,megbántódtam eddig is jópárszor,lehet,hogy fogok is,ha ez még tart majd,vagy ha végetér,de ezzel már lehetetlenség mit csinálni. az imént az jutott eszembe,hogy a hívó fél az ő volt barátnője lehetett,és a szívem meglepő hirtelenséggel dobta be a kulcsot a gondolatra,teljesen bepánikoltam,hogy most vajon megint,és miért,és hogyhogy,és nem ezt nem tudtam és hogyhogy ő,Ő,nem mondta,és... etc etc,de a mobilom mániákus nyomogatásával végre elértem az unokaöccsét,hogy szóljon neki. felhívott és lenyugtatott,most minden szép és jó,egészen holnapig. majd akkor hívom én. vagy ő.  nem tudom,de nem akarok félni,nem akarok haragudni rá ha rosszul sül el az egész és nem akarom újra végigélni azt,ahogyan egy személy iránti feltétlen tisztelet undorrá amortizálódik.
órák kérdése,és úgyis kiderül.