mis ilusiones ya no volverán

sikeresen felmartad én kezdő kis devócióm szálait,amivel kötődni kezdtem,és tudod,attól függetlenül,hogy a fél éjszakát átbőgtem,még mindig nem vagyok hajlandó a blogomat vagy a nyilvános,de már a privát szférámat sem szennyezni mindenféle önváddal és köszönöm,de ennél én sokkal jobb vagyok. tudod,még nem mondtam,de elég régen otthagytam a karmaügynökséget és azóta is boldogan funkcionálok a káoszkompániánál,mégsem tudom minek volt köszönhető,hogy tegnap éjjel abban a pillanatban,hogy te magamra hagytál,lehetőségem nyílt visszamenni oda,ahová valamikor úgy éreztem,hogy ténylegesen hazatérek. nem mintha ennek az okát megkérdőjelezném bármikor is magamban,egyszerűen az események egymásutánisága szórakoztatott olyan rendkívüli módon el. és én nem mentem. de mostmár nem megyek hozzád sem. én foggal-körömmel-fél életemmel visszaszerzem a lelkemet,hogy aztán odanyújtsam neked,hogy legyél az új gazdája,mestere,mentora,házibálványa,vagy akármi,és te rá sem nézel? rendben,hát akkor megtartom. ha így játszunk,így játszunk. az elmúlt hónapjaim egyik legszebb napját* már sikeresen elcsesztem volna,ha nincsenek ott a barátaim tartani bennem a gerincet,többet nem fogok megkockáztatni,amennyiben csak én tenném.

*már aznap,pontosabban azt követő hajnalban dokumentálni szerettem volna,de akkor éppen már a kóma szélén szédelegtem,azóta pedig botrány botrány hátán,amit ilyesféleképpen elegánsan figyelmen kívül hagynék,mindenki utólagos vagy akár meg nem adott engedelmével is.

szóval,nórával felvettük a szép ruhát,mentünk a bálba meglátogattuk a Szegedi Szabadtéri Játékokat,méghozzá a Jekyll és Hyde előadást. tudni illik,hogy én 3 éve találkoztam először a ténnyel,hogy Stevenson művéből színdarab,sőt,musical készült,azóta megnéztem youtube-on körülbelül annyiszor,annyiféle feldolgozásban ahány csillag van az égen. köztük pedig érlelődött valahol bennem a döntés,hogy igen,ezt nekem egyszer látnom kell amíg ezen a bolygón vagyok. Voilá!

eltekintve attól a ténytől,hogy a szabadtéri általában már magával a díszleteivel is egy grandiózusságtól megszeppent vagy éppen felpörgött állapotát idézi elő a nézőnek,én le voltam nyűgözve. persze,voltak amik nem tetszettek,például az alternatív dalszövegfordítások és az egyik kedvenc jelenetemnél,ami mellesleg a legfontosabb is az egész darabban (Párbaj),szerintem borzasztóan elvonta a folyamatos villogó háttér a figyelmet az amúgy meggyőző színészi játékról. illetőleg az sem tetszett,ahogyan Hyde a püspököt meggyilkolta,abban sokkal de sokkal több a hév,könyörgöm,egy koponya nem törik be attól,hogy megsimizik a sétapálca végével,azt ütni kell,és hasonlók,de ettől függetlenül bravó,és piros volt a kezem a tapsolástól,a torkom a sikítástól,és maga az élmény,hogy látom a játékot,hallom a zenét,aminek a 80%-a fenn kuksol az mp3-on nálam,és én mindezt végre élőben látom...

ami pedig természetesen kimaradt az interneten fellelhető előadásokból: különösen megmosolyogtatott a végén,hogy a szereplőgárda felvonulásának végén először megjelent Molnár László Jekyll imidzsében,majd kihunytak a fények. aztán egy pillanat alatt újrakezdődött az egész,ugyanarra a zenére,sorrendben,ritmusra bevonult mindenki,végül pedig újra Molnár László Hydeként. ahhhw.

szerencsére a vitatkozások csak azután kezdődtek közvetlenül,hogy kijöttünk a műsor végetértével. úgy terveztem,hogy utána rögtön hazasétálok,de ilyen körülmények között úgysem tudtam volna aludni,ergo elmentünk katáékhoz/roxiékhoz/blankáékhoz/friciékhez/gergőékhez/somáékhoz reggelig,és elképesztő türelemmel,illetve kávékészítési meg cigitekerési skill-el tartottak talpon. mert nekem ilyen barátaim vannak ám,tudom,számomra is hihetetlen néha.