-mégiscsak odacsempésztem neki ezt a cetlit. nem gondoltam volna,hogy megcsinálom.
túléltük a SZIN első napját,végigugráltuk a Belgát,belefutottunk szó szerint Boriszba,akinek a sziluettjéből is megtudtuk állapítani,hogy ő az (ki más forog félmeztelenül pattogva mint a rotációs kapa egyedül a mező közepén),utána fél ötig feküdtünk a ligetben,mert lekéstük a legelső buszt. ma szintén hasonló a programterv,kivéve,hogy viszek nekik szendvicset meg vizet,mert a fesztivál területén belül kriminálisak az árak. érzelmi síkon minden rendben,bár tegnap/ma hajnalban mindenkinek akadt valami kínja-baja és engem például őszintén szólva megint borzasztóan felhúzott az,ahogyan a jelenlegi párommal bánik az ő exe,és ennél primitívebb,szánalmasabb jellemet nem is tudom láttam e már,pedig sajnos eddig is elég sok primitív és szánalmas egyént sodort elém a balsorsom. Ő pedig hiába mondja - jó,persze,hogy nem hiába - hogy nincs mitől félnem,nyugtasson meg a tudat,hogy ez ránk semmilyen hatással nincs egyáltalán és nem is kívánhatna jobbat nálam - ezek hihetetlenül jól esnek,de ránézve látom,hogy őt még idegesítik ezek az atrocitások,hát hogyne idegesítenék mikor az a selejtes retardált éppen arra utazik.
ezekbe a dolgokba azonban engedély nélkülözésével nem fogok beleszólni. ugyanazt tudom tenni mint eddig,bízom benne és támogatom minden lehetséges pillanatban,és muszáj elhinnem,hogy nem lesz semmi baj,különben hogyan mondanám másoknak,ha magam sem fogadom el...?
egyébként pedig nem ismerek magamra az utóbbi időben. a probléma forrása talán ott kezdődött,hogy esetünkben egymásra talált egy olyan szélsőségesen empatikus és szenzitív ember,akit még az is nyomaszt,ha körülötte 3km-es körzetben problémája van valakinek,és egy szociopata személyiségjegyeket erősen felmutató,idegesítően indolens egyén. törvényszerű volt,hogy valaki majd elkezd átvenni a másik személyiségéből,sőt az is elkerülhetetlen,hogy mindketten azt tegyék,de nem gondoltam volna,hogy én kezdem majd. fogalmam sincs melyik lett volna az előnyösebb sorrend,de szerintem nem ez,legalábbis nem érzem úgy,hogy egyszerre kellene rámszakadnia évek óta tartó boldog nihil után a tömény emberségnek.
