so take the reins and don't let go

...tegnap megérkeztem,kijött elém SZIN-ről,magunkra maradtunk,én hozzábújtam,ő végigsimított az ujjával a nyakamon,mire murrogni kezdtem,elnevette magát és már éppen megcsókolt volna,mikor csörgött a telefonja. igen,a volt barátnő hívta,részegen,és kezdte a szokásos érzelmi zsarolást,hogy beszélniük kell. már tudtam,hogy ez lesz mikor a csengőhangot meghallottam,de mikor azzal jött vissza,hogy egy pillanatra mennie kell tárgyalni,elpattant egy idegszálam. nincs értelme,pontosan tudja,hogy nincs az égadta világon semmi értelme,és értem én,hogy más az emberekkel való kommunikációnk,hogy az enyém sokkal temperamentumosabb és meggondolatlanabb,de miért nem képes egyszer végre ráordítani,hogy tűnjön el,és azzal vége. egy ilyen félig pszichopata fogyatékos nem ért a szép szóból,ez már mindenki számára kiderült a húzásaiból. úgyhogy felálltam a padról - újfent - és nekiiramodtam mikor az alkaromon éreztem az ujjbegyeit,amik aztán köréfonódva mégis elkaptak. nagyjából két percig játszottuk ezt,mialatt ígérgette,hogy nemsokára vége lesz és minden rendbejön. abbahagytam a tekergőzést,amivel addig a végtagjaimat próbáltam szabaddá tenni. megkértem,hogy bár nem tudom mit nem mondott még el neki eddig,ami egyértelműsítené a helyzetet,de menjen,és mondja most el.
az a baj,hogy a lány viselkedéséért nem tudom még olyan szinten sem hibáztatni,hogy ne rázná le,maximum nem elég radikálisan. hála az égnek őt is egyre kevésbé érdekli ezen esetben más lelkivilága,attól függetlenül tudom,hogyha az ma megint odajön és rátapad pióca módjára,akkor még mindig nem fogta fel.
azt ígérte,hogy egy-két héten belül lezajlik,és ezek már az utolsó körök.
hát jó. legyen úgy. azóta már minden kitudódott - hozzáteszem,kettőnk közül ő volt a nagyobb pletykafészek,mert ő "csak" négy barátunknak mondta el egyszerre,míg én ugye egyedül egynek - és hirtelenjében nem is értettem,miért hívnak el sétálni meg ölelgetni a többiek,mikor a volt barátnő odament hozzá csinálni a fesztivált. kérdezték,hogy jól vagyok e,én meg nézem őket,próbálva egyszerre visszaölelni négy embert,hogy miért ne volnék jól. soma bökte ki a különböző pillanatban,hogy amúgy mindent tudnak,nyugodtan felvállalhatom. azt a visítást,amit ott csaptam első reakcióként,nem kívánom emberi fülnek.

hajnalban jelentkezett az a szokásos szindrómája kiskompániánknak,miszerint minket mindig minden elmebeteg,drogos vagy elmebeteg drogos megtalál szórakoztatni. esetünkben ez most rálicitált,ugyanis egy elmebeteg,drogos kockához volt szerencsénk,aki amúgy ha nem fél hatkor talál ránk,rendkívül szórakoztató lett volna,de én addigra nyűgös lettem. el is indultam nórával a hídon átmenő trolira felszállni,és küldtem drágának egy sms-t,hogy megvárom a híd másik oldalán. de mivel csak nem jött negyed óra múlva sem,elindultam gyalog vissza,és megálltam a folyó felett,úgy számítva,hogy akármelyik oldalon is jön,itt összefutunk majd. újabb tizenöt-húsz perc alatt,mikor a vizet pásztázva vártam remegve,három olyan fiatalokból álló csoport jött oda rendkívül elmésen. azok közül kettő mondta,hogy ne ugorjak,még túl fiatal vagyok a halálhoz,a harmadikok azonban kreatívan csak annyit közöltek,hogy "ne itt,itt még a kövek vannak".

...aggodalmam azonban percről-percre nőtt,úgyhogy végül elkértem egy idegen telefonját,megkérdezni,merre jár. kiderült,hogy már régen ott áll a házunk előtt,mert nem vette észre az üzenetet,hogy a belvárosban fogom megvárni. végre elnevettem magam,és mondtam,hogy akkor repülök haza,én siettem,ő meg kijött a buszmegállóba,úgyhogy amint kinyílt az ajtó,ugrottam a nyakába.
onnantól kezdve-pedig egyikünk sem aludt semennyit az éjszaka,sőt,az azelőtti hajnalban is csak pár órát- késő délutánig velem sorvasztotta az agyát,vettünk furaízű barackos teát,pizzát meg sütit,meghaltunk a hőségtől,néztünk napfelkeltét (nem,nem ebben a sorrendben),kisétáltunk az városból és találtunk valami random erdőt random patakkal,volt felette korhadt móló amire nem merészkedtünk rá,de tudtunk a domboldalba vésett földlépcsőkön ülni. az árnyék között kergetőzött a fény a vizen,a bőrömön az ő ujja az enyémmel és onnantól kezdve vége volt mindennek egyetlen pillanatban,bennem pedig újra kitisztult a felismerés,hogy így vagy úgy,de megoldjuk,megoldunk mindent,és én adni akarom magam. teljesen.

And in the dark, I'm left alone.

My heart inside is losing every tone.

And spotting all your lies,

Wise of this path to be free

I'm writing a new story

I fall asleep to tainted dreams

I know that there is more to all that seems

Wanting all my desires to never retire,

I live by the light of the moon.