egészen biztosan megtanítanám Oszkárnak,hogy mindig,körülményektől függetlenül legyen feltétlenül büszke magára. akkor is,ha valamit nem szeret magán/magában,vagy ha valamit elrontott. ismerje fel és tanuljon belőle,de ne degradálja emiatt a tulajdon entitását,mert emlékszem még milyen úgy tehetséges és alapvetően potenciállal teli embernek lenni,hogy közben ezt nem vagy képes elfogadni. akármilyen bizarrul is hangzik,szerintem még mindig százszor kellemesebb és egészségesebb úgy élni egy életet,hogy többre tartod magad mint amennyivel valójában meg vagy áldva-átkozva,mintha azt,amid van,nem bírod kihasználni.
rengeteget olvasnék fel neki,amíg kicsi,de próbálnám nem ráerőltetni,hogy ezt évekkel később is folytassa,mert szeretném ha azt tenné,és nem dacból állna ellen. de amíg az én posztom volna,addig mesélnék én mindent. lehet,hogy nem élvezné annyira a Mary Poppins-ot és az Alíz Tükör és-Csodaországban-t,mint anno szerény személyem,de azért megpróbálnám,mert szerintem a brit mesék egy egészen különös tudatállapotnak készítenek fészket az olvasó fejében,sokkal szenzitívebbé teszik mint a hagyományosak. azt is tudom,hogy a Grimm féle történetek ellenben egy feszültségkezelő és értékrend kialakító affinitást adnak fiatal korban,úgyhogy azok lennének talán az elsők,de Mary Poppins és Alíz egész biztosan követnék őket.
valami közvetett vagy közvetlen módon megpróbálnám azt is megtanítani Oszkárnak,amire én nagyon nehezen jöttem rá; hogy a szociális kapcsolatok között érdemes válogatni tudni,de ne féljen azt sem elfogadni,ha őszintén megkedvel embereket vagy fordítva. senkinek sem teszik sekélyesebbé a személyiségét a megfelelő barátok,különösen ha kellő szilárdsággal rendelkezik,és nem kell aszkétának lennie ahhoz,hogy gondolkodó emberré váljon.
valószínűleg kiakadnék,ha Oszkár dohányozna,inna,drogozna,vagy bármi mást csinálna és elegánsan elfeledkeznék róla,hogy drága nevelőanyja szintén elkötelezett pszichonauta (ezenkívül mellékállásban nácivadász idő és térutazó hercegnő,mérföldekkel nagyobb profi mint Dr.Who),mert ez már csak így szokott lenni. idővel úgyis látnám,hogy minek a hatására teszi milyen rendszerességgel,és hogy fejleszti e avagy spórolni kell az elvonóra. de nem aggódnék,ha ő maga is olyan horror-thriller-krimi addict néző/olvasó lenne látszólag minden indok nélkül,és neki is olyan visszatérő,világotrengető "problémái" lennének,mint amikor én zokogni kezdek a nácikra gondolva,nem tudván eldönteni,hogy felmenthetem e őket fejben,vagy mikor szintén elsírom magam az I.világháborúba induló,lelkes katonákra gondolva.
szintén nehéz lenne elfogadnom azt is,ha az enyémmel teljesen más értékrendet alakítana ki szilárdan magának,de megpróbálnám. szívesen megtanítanám neki azt is,hogy szerintem a szabadság,a diplomácia és a leleményesség a három legszebb dolog a világon,és aki ezekre törekszik,"rossz" ember nem lehet,de ki tudja,hogyan fogja ő gondolni.
...szeretném majd valahogyan a tudtára hozni azt,hogy bár én nőként talán máshogyan érzem és nem tudok elfogulatlan lenni,akármennyire is uniszex elmével rendelkezem mások szerint,hogy miként bánjon a lányokkal,hogy sírjon bármikor ha úgy érzi szükségét és tőlem vonzódhat bármihez/bárkihez ha akar,de szeretni igenis tanulni kell,mert eszetlenül sohasincs jó vége.
biztosan minden alkalommal nagyon fájna nekem is,ha Oszkárt sérelem éri vagy egyszerűen rátör a melankólia,ami sajnos az én jelenlétemben 99%-ban hótziher,hogy rendszeresen bekövetkezne. szintén rendszeresen elkezdene szólni a fejemben a Bródy János féle Mit tehetnék érted című dal,vagy annak dallama,mert egyszer az én édesanyám is azt mondta,hogy leginkább ahhoz hasonlítható az az érzés,mikor fájlalok valamit,és különben is tudom milyen,mikor valakin mindenáron segíteni akarnék,de tudom,hogyha meg is adok mindent,van amit csak az egyén maga képes elrendezni a fejében,aminek pedig csak reménykedő nézője lehetek. persze,szeretném ha Oszkár egy fess megjelenésű,éles ésszel és fejlett érzelmi intelligenciával rendelkező,elegáns fiú lenne majd (így törvényszerűnek látszik bekövetkezni az,hogy ezt a korszakot passzív ellenállásképpen egy leamortizált agyú önbizalomhiányból adódóan agresszív übertróger állapot fogja megelőzni). de szerintem ez csak azután fog közvetlenül bekövetkezni,hogy felfogom,a gyerekvállalás nem önmagunk "meghosszabbítása",hanem egy teljesen új,önálló lénynek való életadományozás.
még péntek
...tehát drága volt olyan lovagias,hogy őt idézve,amennyiben érdekel a saját testi épségem,nem enged haza egyedül,szóval vagy hazajövök utolsó trolival,vagy elkísér,és akkor ő közlekedik gyalog,de mivel neki így sokszoros távot kellett volna megtennie,beleegyeztem,hogy akkor jövök én.
igencsak nehéz visszaemlékezni rá,hogy mikor is kerültem a szobámba legutóbb ilyen időpontban,de ha már itt vagyok,próbálom vagy ráfektetni az agyamat a további matekra,vagy találni valami jobbfajta horrorfilmet. megfordult lelkesültségemben a fejemben az az ötlet is,hogy esetleg aludjak,ugyanis ilyen esettel még nem futottam össze,mint előző éjszaka. fél egykor vettem észre,hogy lenn hagytam a hozzánk közeli téren a mobilomat,amit éppen beállítottam volna ötre ébresztőnek,és mivel a lemenetellel nem akartam felébreszteni az egész házat,ám más hajnali magamhoztérítő nem állt rendelkezésemre,kb. 10-15 percenként felkeltettem magamat. az öt órát így természetesen a szokásosnál is sötétebb karikákkal a szemem alatt,ám büszkeségemre halálpontosan üdvözölhettem.
nyomokban emlékeztet az érzés a lámpalázra
