*
az 5-ös trolin tegnap hajnalban elült mellőlem,hogy ne legyen szétszóródva a társaság és jobban elférjünk,engem pedig ez valamiért rendkívüli módon képes volt hajnalban szíven ütni,és annyira de annyira apróság,hogy nem gondoltam volna,hogy rájön miért sértődtem meg tíz percre,de alapból azzal kezdte utána,hogy bocs amiért arrébb ült,én pedig annyira megilletődtem,mert az univerzumban nincs még egy olyan élő-lélegző valami,aki ilyen aprósággal törődött volna. és megint belém vágott a tudat,hogy annyira szeretem.
tegnap még szőregre indulás előtt beszéltem a cáreviccsel,előrevetítvén,hogy nem várok semmilyen tulajdonképpen értelmes vígasztalást,mert tudom,hogy ezzel nem igazán lehet mit kezdeni,de mivel ő kavart fel bennem ilyen emlékrohamot,úgy érzem egyrészt fair,ha ebből visszapasszolok egy keveset,másrészt ha látom,hogy ő jól van,én is teljesen megnyugszom ugye azok a csökevényes anyai ösztönök miatt.
jól volt. legalábbis egyre jobban. úgyhogy pontosan két percnyi újabb cérnaszakadás után,mire indultunk katáékhoz,nagyjából visszazökkent minden a rendes kerékvágásba.
*
tarts ki
