én kis naiv,minden évben ilyenkor úgy érzem elég edzett vagyok ahhoz,hogy száraz szemmel nézzem végig az Egyiptom hercegét,vagy az Artifical Intelligence-t. sebaj. majd 2013-ban. vagy 14-ben. a lényeg,hogy valamikor tudom,hogy sikerülni fog.
a karácsony nálam hivatalosan is a lelkiismeret furdalás nélküli evésről,a mesedalok hallgatásáról és a macskák karácsonyfától való távoltartásáról szól,és talán ennek köszönhetem,hogy az idő nem kezdte ki a varázsát. valahogyan megtanultam még kislányként állandó dolgokhoz kötni a karácsonyt - így az azóta bekövetkezett temérdek változás sem tudta leváltani a kedvenc ünnepem státuszából. idén is más volt,mint eddig,mégis megvolt minden; vacsora után társasjátékoztunk és leültünk megnézni,miért is nyert annyi Oscart a Gettómilliomos,de én sajnos nem bírtam végignézni,mert hiperszenzitivitásom képtelen elviselni bármiféle erőszakot,még a képernyőn is. de igen,a macskákkal játszottam,és a jelenleg világ másik felén lakó bátyámnak is megmutattuk őket a webcamerán keresztül.
tegnap voltunk kereken 5 hónaposak,és minden egyes reggel meglep,hogy én képes vagyok napról-napra jobban szeretni egy embert. lassan kezdem gyűjtögetni fejben a szokásos,év vége előtti pro-kat és kontra-kat az eltelt 365 napról,de a dilemma az,hogy csak ő jut eszembe és az,hogy milyen csodát találtam én,ráadásul teljesen véletlenül. majd egyszer elmondom neki is,ha el tudom majd,hogy miért ő számomra az élet jelképe - és itt nem arról az életről beszélek,ami fáj,frusztráló és amiben folyton hiányzik valami - hanem a lényegéről,amit a legtöbb ember elfelejtett,sőt,én is elfelejtettem. te vagy az emberség,te vagy a törődés,te vagy a szenvedély,te vagy minden amit máshol nem találok; és ezért van,hogy beleborzongok a találkozások első pillanataiba,mert amikor meglátlak,akkor nem csak egy fiatal lány pillantja meg éppen a párját,hanem egy olyan ember aki a létezésében sem hitt az olyan egyéniségeknek mint a tiéd,pedig akart volna hinni,de még mennyire akart. és most itt vagy. létezel.
