...és az egyszerűbbnél is egyszerűbb
...tehát ma délelőtt vagy talán inkább dél körül a földszinti tanteremben az jutott eszembe,úgy néhány órával életem legborzasztóbb rémálmából való ébredés után,hogy oly mindegy,ki vagy te nekem,hogy én most akkor szerelmes vagyok e beléd,hogy simán beléd zúgtam e vagy igazából csak kapaszkodót keresek a hiúságomnak és szeretetet koldulok tőled avagy bármilyen más pszichológiai csavar van a dologban; mondjuk,hogy veled/neked előadhatok egy olyan ént,amilyen igazából mindig is akartam volna lenni és ez imponál - a profitom mindebből az az áhítattal átitatott gyönge szívdobogás minden alkalommal,mikor meglátlak; az érzés,mintha langyos vadméz olvadna végig a bőrömön,keltse bármi is,de élteti bennem a lángot,amire oly sok más fuvallat támad kioltani.
