minden művészi és egyéb szenzitivitásra utaló hajlam visszafogásával kéne most levonnom a konzekvenciát,de van,mikor ez nem olyan egyszerű,sőt,kifejezetten nehéz ellenállni annak,hogy rejtett tartalom belemagyarázásával szépítsük meg azt,ami igazából a maga valójában egyáltalán nem szép ügy. az én szempontomból különösen nem,és kezdek rájönni arra,hogyha arra kényszerülünk,hogy megváltoztassuk a valakiről alkotott véleményt,esetünkben negatív irányba,akkor sokkal kevésbé magát a cselekvést vagy történést értékeljük olyan érzékenyen,hanem azt a fájdalmat és energiát sajnáljuk ami az illetőről való képünk átszabásába kerül.
én nem tudom mit játszol,és bár hazudnék ha azt mondanám,nem érdekel,de nem szállok bele,mert két okra tartom visszavezethetőnek a viselkedésedet,az egyik számomra hízelgő,a másik azonban nagyon szíven ütne,és nem csinálok többször hülyét magamból megkockáztatván a második lehetőséget. nem kell emberek kapcsolataiba belemászni akkor,ha te magad mást szeretsz és ezután nem tudod vállalni a felelősséget. leginkább ennyi volna a jó tanácsom az üggyel kapcsolatban,és innentől kezdve lezártam mint boncolgatni való témát.
én szeretlek,ha hagyod magad szeretni,akkor is ha hülye és meggondolatlan vagy,mert tudtommal barátok vagyunk,és én is igen gyakran vagyok még hülyébb és még meggondolatlanabb. vagy csak az emelt hormontartalmú gyógyszer miatt érzek túláradó anyai ösztönöket még a járdaszegély iránt is.