2013. március 22., péntek

Joci ma felhívott, hogy egyrészt hol vagyok, mi bajom van, másrészt pedig, hogy egy panda van a büfében. én mondtam, hogy fogalmam sincs be van éppen állva és ha igen akkor mennyire, de amúgy is be kéne mennem suliba beadni egy feladatsort, úgyhogy mindjárt megnézem én magamnak azt a pandát, amúgy pedig beteg vagyok, köszönöm a kérdést.
a panda nevezetesen a büfésünk volt amúgy reklámöltözetben, úgyhogy meg is voltam sértődve a reménnyel kecsegtetésért, miszerint fogok a közeljövőben még pandát vagy koalát látni,esetleg lamantint, de aztán megköszöntem a riasztást elvégre a jelmez is kellően aranyos volt.
Ádám délután meglátogatott és azzal a címszóval, hogy megtanít engem is, sütött nekem sütit, úgyhogy pillanatnyilag rendkívül szerencsésnek érzem magam és azt hiszem,az is vagyok.