tehát végleg megfogalmaztam magamban - amennyire persze a magam determinált és szegényesen emberi kis elméjével kompatibilis a végleg szó - hogy azért, amiért mások hajlamosak egymást rúgdosni, köztük olykor engem is, mert ők maguk frusztráltak és elkeseredettek, én nem fogom ezt csinálni, nem érdekel mi jogosítana fel rá és mi nem. magammal vagyok és leszek is egy egész életre összeláncolna, nem az amúgy kozmopolita módon mindenhol jelen lévő csökkent intelligenciájú és gyenge emberekkel; a saját önképemmel és lelkiismeretemmel nehezebb megküzdeni, ha destruktív vagyok, mint venni egy nagy levegőt és figyelmen kívül hagyni a mondvacsinált problémák forrásait. és ez nem feszültség elraktározás vagy elnyomás,mert egyszerűen nem akarom többet feszültségnek felfogni a hasonló közjátékokat. probléma az, amit én problémának fogok fel, és szerintem a valódi baj minimum egy szerettünk halálánál vagy az atombombánál kezdődik, nem pedig a környezetünkben élő neurotikusoknál.
mellesleg nem vagyok még kibékülve a vörös hajjal, de megéri ha arra gondolok, hogy ennek kikopásával lassanként visszaavanzsálok a természetes hajszínemhez és megint nagyonszép és nagyongöndör rezesszőke lesz.
