az utóbbi pár napban alaposan el volt terelve a figyelmem, de attól még nem szeretném elfelejteni dokumentálni, hogy volt szerenádunk* is nekünk, továbbá ma ünnepélyesen és szertartásosan eltöltöttem utolsó napomat a gimnáziumban. egy hete, pénteken kisírtam a szememet is erre a gondolatra, holnap pedig hivatalosan is elballagok és vége, nincs többet számomra gimnázium, 12.b osztály, nincsen szecessziós épület, nincsenek gigantikus ablakok amiken keresztül minden évben hipnotizálva figyeltem a hóeséseket. nem akarom túláradozni a témát, persze, hogy frusztrál és persze, hogy félek az érettségitől, különösen, hogy kettőből emeltezek, angolból és magyarból. persze, hogy hiányozni fog az osztály, az első közösség akik megmutatták nekem a szocializálódás előnyeit és szívmelengető oldalát, akik közül sokan az utóbbi fél évben vagy még közelebb kerültek hozzám, vagy eltávolodtak, vagy mindkettő, csak más-más sorrendben, akadt, akit nem egyszer fojtottam volna meg és akad, akit máig szeretek és hiányolni fogok. úgyhogy hivatalosan búcsúzom, de remélem, gyakorlatban nem totálisan és véglegesen, és ezért nem vagyok annyira kétségbeesve, mint egy hete hittem, hogy így, 24 órával a ballagás előtt leszek.

"Az igazgató nem azért mondta, hogy tilos alkoholt hoznunk, mert ő akar adni?"