én nem mondom, hogy nem küzdök többet senkiért sem, de a legközelebbi alkalom nem most lesz. egyszer az életben azt szeretném, hogy akit szeretek, az magától jöjjön és tegyen erőfeszítést, ne nekem kelljen kiokoskodnom, hogy mivel szerettessem meg magam vagy nekem kelljen verbális násztáncokat kezdeményezni, hogy aztán, mikor vége van az egésznek, duplán bánjam, hogy belementem a legelején sarokba dobott méltóság miatt. ennyi és nem több, szerintem nem olyan világrengetően nagy kérés ez. csak azt szeretném csinálni amit szeretek csinálni és ha aki nekem tetszik annak majd ez tetszeni fog, akkor csodásanfantasztikus, de belefáradtam abba, hogy mindig mindenhol én mártírkodom vagy saját magam vagy hozzám közel állók kimondott avagy csak szuggerált elvárása miatt.
tegnap óta amúgy kisírtam meg ki esőben-sétáltam magamból minden viszolygást és frusztrációt amit Frici ajánlata okozott az azt megelőző este, már nincs megbénulva annyira az érzelemközpontom.
