...tehát, tegnap túlestem az e heti szezon utolsó érettségijén is, nevezetesen az emelt angolon és sikeresen kifogtam egy olyan szinten seggfej felügyelőt, hogy a negyedik óra végére gyorstalpaló üzemmódban megtanultam jóga lélegezni és lemenni alfa tudatállpotba, ezek nélkül ugyanis vagy én keltem volna fel és hagytam volna ott az egészet vagy az ő fejét vertem volna az asztallapba amíg mozog. de túl vagyok rajta. túl vagyok rajtuk, ráadásul kifejezetten bizakodással vegyes kíváncsisággal várom az eredményeket.
szintén tegnap levontam azt a régóta érő következtetést is magammal kapcsolatban, hogy nem pusztán hihetetlenül túlgondolkodom a dolgokat hanem ezzel még plusz problémák hadseregét uszítom mind magamra, mind másra. órákig képes vagyok hezitálni azon, hogy ráírjak e valakire avagy sem, de előbb utóbb mindig meggyőzöm magam arról, hogy ne, mert csak nyűg lennék éppen/általában neki és elhisztizek ezzel egy jó darabig, amíg vagy más nem nyit felém, vagy én nem emberelem meg magam annyira, hogy kommunikációt kezdeményezzek, amiből mindig rájövök, hogy minden rendben van és volt eddig is.
úgyhogy ünnepélyesen megfogadtam, hogy lecsökkentem a töprengési időnek azt az időintervallumát, ami után már átlépne felesleges bajkeverésbe az emberi kapcsolataimat tekintve.
ma pedig itt vagyok és egész nap ünnepélyes semmit sem tevést terveztem, mégis úgy alakult, hogy reggel elmentem orvoshoz, este pedig majd a városba a többiekkel, de addig boldogan és teljes nyugalomban foszforeszkálok egymagam. juhú.
