(hétfő)
igazándiból tényleg nem szeretnék mást, mint általam kontrollálható módon nem magamnál lenni. meg persze szeretnék én olyanokat is, mint például, hogy a körülöttem élők legyenek őszinték hozzám és esetleg ne hagyjanak sorozatosan cserben, de ilyenekben pillanatnyilag reménykedni sem merek, végre megértettem a holnapi zh-ra a tananyagot és azt hiszem, ez most egyenlőre bőven elég.
(kedd)
ha rájönnék végre, hogy az emberek szeretete nem abban mérendő le, hogy mennyire ugrálnak körbe és mennyit pofáznak feleslegesen a kedvemért, egész biztos, hogy kevésbé lenne csupa vér és darázsfészek minden a fejemben
de jelen pillanatban még nem érzem és torokfájás van meg cserbenhagyottság, a vérről és morajlásról nem is beszélve.
minden erőmmel azon vagyok, hogy újra beleszeressek az életembe.
(szerda)
miután kb. ráerőltettem magam összesen 13 óra alvásra és bevittem a napi ajánlott c vitamin adag tripláját, összehasonlíthatatlanul jobban vagyok
amúgy meg mindenkinek a kurva anyját
kivéve neked. te nagyon szép vagy és ez minden nap felvidít, amikor eszembe jut.
mikor múlik már el?
