break the silence

igen, tudom, hogy elborult igazságérzetem van, tisztában vagyok vele már úgy 7.-es korom óta; de ennyire nem lehet aránytalan az értékrendem. nem akarom elkövetni azt a hibát, hogy számításba veszek bármi mást is azon kívül, hogy milyen rengeteget jelent nekem a másik és megsértődök valami olyanon, aminek semmi jelentősége sincs, pláne, hogy előzőleg -igaz, hogy már szintén visszavágásként -de én magam sértettem vérig őt

türelmesen várom, hogy elmúljon a duzzoghatnékom és a még tovább hadakozhatnékom, ami várhatóan órákon belül bekövetkezik, addig meg elfoglalom magam az arról való fantáziálással, hogy nagy koromban reneszánszkutató leszek Olaszországban és én leszek a firenzei könyvtár fantomja.

egy reggel még ez lesz, amire ébredek és ezt fogom látni, amíg a kávét diktálom magamba

nagyon jó fantom lennék amúgy. még szőke hajjal is. tényleg.