tavasz volt, Te szőke voltál, nekem pedig feketére volt festve a hajam -pontosabban kékesfeketére, de azóta is meg mernék esküdni rá, hogy a kéknek nyoma sem volt abban, hiába volt drágább a festék - neked vörös tornacipőd volt, nekem meg ugyanez a fekete-fehér. megélt már ez a cipő jó pár dolgot, de Te az elsők között voltál, akivel találkozott szegénykém, ugyanis előtte vettem pár nappal. tehát ültem, állítólagosan kékesfekete hajjal, piros nadrágban és alice csodaországban-os pólóban és éppen egy akkora pizzaszeletet próbáltam megrágni egyben, amihez az emberek nagy részének nem lenne bátorsága, mikor megcsikordult a kavics, kattant egy öngyújtó és akkor megláttalak Téged. talán nem tudod magadról, de a testtartásodról bármilyen távolságból, bármilyen fényviszonyok között meg lehet ismerni, kitapasztaltam már az évek során. de akkor és ott még magamat is alig ismertem, nem hogy Téged és voltaképpen hogyan is sejthettem volna, hogy hányszor fogok még a vállán sírni ennek az új valakinek, aki itt előttem áll a vörös converse-ben, a szemébe lógó szöszi hajával és nevet rám, miközben cigit kér, és különben is, miért van ilyen oroszos neve...?
hát persze, hogy fogalmam sem volt róla, hogy az azt követő 2 éven keresztül hányszor tartod majd bennem az eszméletet, akár direkt, akár indirekt módon; hányszor zokogtam neked dőlve és összekuporodva és Te hányszor öntötted ki nekem a lelked, hány formámban láttál és fogsz majd látni...? láttál, mikor megjátszottam magam, láttál, mikor patthelyzetbe kerültem, minden alkalommal, mikor szerelmi bánatom volt. beszélt neked minden exem arról, hogy ilyen és olyan igazságtalan vagyok és te mégis mindig kitartottál mellettem. hazahoztál, mikor összetörtem és holtrészeg voltam, utánam jöttél, mikor megszöktem, megkerestél, mikor elbújtam, fogtad a kezem amikor szédültem, meghallgattál, mikor nem voltak szavaim és most is, mikor a teljes semmiből felhívtalak, hogy befogadnál e -Te befogadtál. hát most kérlek, várj még meg, csak most és csak még egyetlen egyszer. sosem vártunk egymásra, mindig csak ott voltunk valahogy, ha kellettünk a másiknak, de ez egyszer maradj közel, mikor kell és én ígérem, sietek hozzád.
