.

többek között azért szerettem a régi blogomat,mert azt a több évnyi bejegyzést olvasva még számomra is kiderült olykor-olykor,hogy nem az a két lábon járó klisé vagyok,akinek néha néznek és akinek gyakran érzem magam. az egész folyamatról néha a Life for rent című szám jut eszembe,még akkor is,ha nem szeretem az olyasfajta zenét,de szövegileg tényleg stimmelt,és úgy jöttem át ide,hogy nem felejtem el az eddigre már levont tanulságokat. hát kackac. eleve meglehetősen felbosszantott a kiváltó esemény,és el akartam kerülni a félreértéseket,ezekmiatt azonban rámjött a letargia,úgyhogy azt hiszem újból sikerült pszichósribancként bemutatkozni. mindegy. így is életben tartottak tegnap,ami mellesleg rendkívül szórakoztató volt,valószínűleg azért,mert rám vigyáztak és nem én másokra. az úgy volt,hogy egyetlen korty hatása sem érződött,amin meg is lepődtünk,tekintve,hogy meglehetősen érzékeny vagyok bármilyen alkoholforrásra,de ez csak akkor jutott eszébe a szervezetünknek,mikor elindultunk. és hát végül nem indultunk. hajnalig biztos nem. azt mondjuk nem tudom,miért az asztal alá másztunk be úri passzióból magánéleti gyónást tartani gáborzsuzsazsazsáékkal,de ilyenkor nagyon tudom szeretni őket. jövőhéten a tervek szerint roxiékkal leszünk,és igyekszünk majd nem előadni ugyanezt a magánszámot.

mostanában rengeteget gondolkodtam azon,hogy biztosan van egy csomó dolog,amit én rontottam el. és ez az többek között,aminek a felismerésére régen képtelen voltam,mert érdekes módon mindenki másnál idegesít,ha ártatlan kislánynak néz,a legerősebben mégis a saját fejemben én ez a sztereotípia,és hajlamos vagyok elsiklani olyan kis részletek felett,mint hogy igen,zsófia,te rohadtul tisztességtelen és bunkó voltál akkor,vagy hogy vannak dolgok,amikre nincsenek mentségek,akármi is történt veled akkor,esetleg az,hogy ami most történik,még így is hatalmas szerencse és kifejezett elkényeztetés ahhoz képest,ahogyan te reagálnál mások helyében.
és ilyenkor annyira el tudom szégyellni magamat. komolyan. néha viszont eszembe jut az is,hogy tulajdonképpen ezt az egészet nem én kezdtem,és nem én okoztam először fájdalmat. vagy igen? vagy megint nem venném észre visszanézve sem a saját ballépéseimet,csak a másokét?
ha ott lesz az ideje,majd egészen biztosan meg fogom érteni. tudom.


kiderült,hogy néhány ízben általános iskolás alsós csoportokat is végig kell majd vezetni a tárlaton. nem tudom,ki mit gondol erről,de én idegenkedem az ötlettől,hogy olyan kicsiknek mutogassam égetett holttestek képeit egy-egy órán keresztül,akiknek nagy valószínűséggel fogalmuk sincsen a dolog hátteréről. nem szoktam különösebben félteni más embereket,egyszerűen feleslegesnek tartom,de nem az én hatásköröm. mindenesetre értékelhető állapotba kellene addigra hoznom magam,főleg a hangomat.