.

néha nagyon örülök,hogy az emberek nem látnak bele egymás fejébe olyan módon,mintha egy szövegbuborék jelenne meg felettük,kiírva a valódi gondolataikat. engem már nagyon nem szeretnének,tekintve,hogy pusztán az  az alig pár verzió váltogatná egymást a legtöbbjüknél,mint például a "miért nem halsz már meg"/"istenem,de irritálsz",a "miért nem csinálok éppen valami hasznosabbat",a "mitől tudsz minden sejteddel,mozdulatoddal,a létezésed minden egyes másodpercében annyira,de annyira gyönyörű lenni" és az "álmos vagyok".


egyébként nem tudom miért,de rossz előérzetem van,amiről hőn remélem,hogy tényleg igaza van az utánaolvasásnak és random hisztinek bizonyul