...a zenéket,a szimbólumokat,az öleléseket,a nevetéseket,azt,hogy nem tudtam egész éjjel aludni,és ezt te rögtön észrevetted,azt is tudtad miért,és még mielőtt bejöttek volna a többiek,konkrétan emberi állapotba hoztál.
ezt csinálod már 5 hónapja. cserébe a semmiért. mintha egy időnként az ajtódnál kaparó kóbormacskát engednél be,majd eresztenél újra útjára,te vagy aki a csaphoz támogat és lemossa a vöröslő,vízcseppekben felhígult vért a kezeimről. lefésülöd rólam a port és szétkapart földet,a helyére teszed a fodrokat és gombokat a ruháimon,aki megigazítja az elfolyt fekete sminket. te vagy aki pontosan megérzi,mikor voltak rossz álmaim,mikor jöttek rám az étkezési zavarok vagy csak egyszerűen mikor van szükségem arra,hogy minden,de minden faggatás nélkül odakuporodhassak az oldaladhoz kifújni magam. te,akibe annyiszor ölök bele annyi eszetlen fájdalmat,és te tűröd azokkal a nyílt,tiszta szemeiddel és törhetetlen mosolyodra válaszul nézve minden egyes alkalommal megfogalmazódik bennem,mennyire fontossá váltál.
köszönöm.
