.

életemben először kértem bocsánatot egynél több embertől egyszerre (pontosan kettő volt) egy félreértés miatt. igen,jogos volt részükről a neheztelés és magam iránti igényességből is megcsináltam volna,de akkor is nagyon furcsa volt,és közel fél napig készülődtem rá. első óra elejétől a nyolcadik végéig minimum. az eset tanulsága,hogy apróságok miatt is ritka nehezen veszem rá magam még arra is,hogy hé,bocsánat a reggeli ügyért,tényleg nem úgy gondoltam és nem általánosítani akartam. ennek ellenére engem meghat,hogy egyesek kiváltják belőlem,abban az esetben ha ők nem ártottak semmit,hogy balesetszerű fájdalomokozás után én akarjak bocsánatot kérni,és nem úgy mint eddig,mikor akkor is tovább tiltakoztam és nyávogtam,mikor tudtam,hogy nincs feltétlenül igazam.
mégsem fogok semmilyen kis allűrt eljátszani facebook-on. gyerekesség lenne,mellesleg a francnak sincs kedve új profilt benépesíteni és személyesre formálni néhány ember miatt. szelektáltam/tálom az ismerőseimet; hiába járunk egy iskolába,ha egyrészt olyan dolgok miatt utálsz amiről nem tehetek és olyan dolgok miatt utállak amiről talán tehetsz,talán nem - de ha az utcán fél perc szemembe bámulás után sem tudsz köszönni,akkor nekem sincs kedvem nézni a szociális megmozdulásaidat közösségi oldalakon. 2 hónapot már csak-csak lehúzunk egymás mellett mint az intelligens illetve intelligensnek álcázott,érett fiatal nők és férfiak. aztán érettségizzetek le,menjetek amerre láttok,én nem fogok fintorogni rátok,nem fogok ciccegni,sőt,a köreiteket sem fogom zavarni,amennyiben mások nem teszik. rólam irtó sok rosszat el lehet mondani,tényleg,naphosszat sorolhatja az ember - de világéletemben tiszteletben tartottam mindenki érdekszféráját amennyiben az nem kereszteződött az enyémmel,és pusztán heccből vagy unalomból sohasem tapostam bele. ez az egyik legszánalmasabb dolog,amit ilyen téren egy ember tehet,és én különösen érzékeny vagyok rá,hát magam sem teszem soha csak úgy.
a régi osztályom; na az viszont hiányozni fog. reggel megállítottam Andrist,hogy lehet e tablóképet kérni,mire a romantikától csöpögő válasz az volt,hogy fenn van neten,töltsem le.

ma rájöttem továbbá,hogy szükségem van egy patkányra. nem,nem olyanra,az már van,most az aranyos,okos háziállatra gondoltam,és baba yaga-nak akarom hívni. és igen,bele vagyok szeretve mind az orosz,mind a német nyelvbe. szerintem összehasonlíthatatlanul szebbek a francia minden karaktert nélkülöző bazsalygásánál. ezenkívül arra is,hogy kezdem szűkösnek érezni az eddigi szociális keretek egy részét,és nagyon nehéz,ha szeretnél valakit a személyiségéért,de nem tudsz túllépni azon,hogy tipikus középiskolás értékrend szerint gondolkodik és téged is aszerint ítél meg. vacak. nagyon. én igazán bírom a kivételeket és közel állnak hozzám,de egyre kevesebb az,akit ténylegesen is tisztelek minden téren és nem ábrándít ki ilyesfajta megnyilvánulásokkal.


rékával nemsokára megyünk kávézni,mert felfedeztünk egy helyet,ahol ingyen csokireszeléket is adnak hozzá