nagyon utálom,mikor összecsap a számító énem és a viszonylag bátor,nyílt érdekartikulációra képes. az elsőből még alig sült ki jó,és akármilyen ügyesen is csinálok valamit,ki lehet játszani. akinek terve van,az mindig kijátszható - úgyhogy nem szabadna előre tervezni,csak pusztán tenni amit tenni kell. de még mindig képtelen vagyok felfogni és beismerni magamnak,hogy vannak konfliktusok,ahol nincsen veszítenivalóm,és bizony pont,hogy jó tesztje lenne annak,amire kíváncsi vagyok,ha esetleg nyílt veszekedésre kerülne a sor. ahogy magamat ismertem meg az elmúlt egy évben,képes lennék megtenni az első lépéseket,aztán megrémülnék,azzal hitegetve magamat,hogy kevesebbet kockáztatok azzal,ha inkább meghunyászkodom és csendben igazgatok tovább. úgynevezett dilemmám tehát az,hogy vajon tarthatok e bármiféle retorziótól abban az esetben,ha nyíltan érvényesítek,vagy hagyjam a fenébe a diplomáciának nevezett álszentkedést.
a kérdést igazából az teszi kérdéssé ez esetben,hogy szeretem azt hinni,hogy befolyásolja még egyesek szabad akaratát és megítélését a kapcsolatrendszerem,miközben egyértelmű,hogy nem,ha meg mégis,akkor az szomorú és úgy én nem tartok igényt erre. ha meg nem,akkor jó. de igazából mindettől függetlenül hiányolom magamból azt a régi flegmaságot,ami ezeket át sem gondolta,csak arrébb rakta ha valami nem kellett.
komolyan hülyeség amit csinálok,kezdem úgy érezni mintha egy rohadásnak indult szemeteszsák felett aggodalmaskodnék és taktikáznék,hogy kidobjam e vagy ne dobjam,és nem merem,mert mi van,ha visszamászik a kukából. azzal a különbséggel,hogy egy zsák szemét revansból nem adja magát elő áldozatnak az én szeretteimnek,és nem veszi rá őket,hogy utánuk ugorjanak a tárolóba. mellesleg csodálatos érzés élő embereket kát lábon járó rohadó szemeteszsáknak látni és érezni,tényleg,köszönöm azoknak akik elérték maguknak ezt a posztot,hálás vagyok,hogy ilyen undorító érzelmekkel tömtétek tele a fejemet,kedves tőletek.
jó,eldöntöttem,igenis bátorleszek és vállalom ami jár vele,ha rossz,akkor az ez esetben nem rajtam múlik,ja és ismerjük be,itt nincs vesztenivalóm,maximum a méltóságom,azt meg nem adom szemeteszsákoknak
