.

bár nem szeretem behatárolni,hogy a coniunctivusokon túllépve melyik szöveget a legjobb érzés Vergiliustól fordítani,egyetlen mondat van,amit mintha látszólag ok nélkül belevéstek volna az emlékezetembe. pedig nem hosszú mondat,egyszerűen csak annyi,hogy
 sic notus Ulixes? 
hát erről ismert Odüsszeusz?
 így ismeritek ti...?
azóta is mindig felmerül bennem ez a szövegfoszlány,ha gyanakszom valamire vagy valakire,aki hirtelen teljesen máshogy viselkedik,mint a valódi természete diktálná. félrehúzódom és próbálom egy irányba terelni a gondolataimat,mégis megjelenik,akkor is mikor optimista szeretnék lenni ideiglenesen,bekopog a tudatomon mint a faág éjszaka az ablaküvegen - sic notus Ulixes?






jelenéseim megritkulnak majd az elkövetkező egy-két hétben lehetségesen. a nyakamba szakadt egy rakás feladat,amiknek előnyös volna eleget tenni a lehető legrövidebb idő alatt,hogy később ne jelentsenek problémát.




rossz kedvem van pillanatnyilag - nem szomorú vagy melankólikus,inkább nyűgös és egy minimálisan talán lámpalázas is. ezenkívül nem tudom mire vélni bársonyhangú barátocskám viselkedését sem,de igyekszem nem hisztériát csapni,és megérteni,hogy biztosan csak sok neki is az elfoglaltsága. 
minden pokolian jó amikor a közelemben van,de amint ez megszakad,minden hangulatát-ízét-fényét veszti és ez itt a probléma.remélem,hogy majd kiegyensúlyozódik. a gondokat elvégre nem lehet ugyanazzal a 
gondolatmenettel és móddal megoldani,ahogyan kreáltuk őket.