Andrissal összevitatkoztunk azon,hogy ő e az übermensch,vagy én,mert kiderült,hogy ő magát tartotta eddig annak,amiről nekem volt egy sanda gyanúm,de nem akartam nyíltan rákérdezni,mert nem akartam elültetni a fejében a lehetőség gondolatát,amennyiben addig még ez nem merült volna fel benne. az is kiderült,hogy ő gondolatban már megszilárdította a pozícióját,én viszont lehetek az anyja,így mégiscsak van valami abból az "überségből",hiszen én hoztam létre. ő azonban makacsul ragaszkodik a gondolathoz,hogy ez nem az én érdemem,mert ő már a "magzatmadzagon" keresztül közvetítette számomra az ehhez szükséges adottságokat,mialatt terhes voltam vele.
ez egy olyasfajta vita,aminek azt hiszem nem fogunk a végére jutni,annak ellenére,hogy mindkét kimenetele viszonylag pozitív az egómra nézve,és megerősíti azt a pénzért kéne árulni-kategóriás "mert majd pont én fogok ezzel foglalkozni" érzést.
egyébként rettenetesen dorombolósszerelmes kedvemben vagyok