cs.

most komolyan,szerintem titokban vagy nyíltan mindenki vágyik egy olyan emberre,aki még estében elkapja mikor kiszaladnának alóla a lábai kiboruláskor,és a szemét csukva tartatva,a fülét annyira betakarva,hogy mást ne halljon azon kívül,hogy csitt-eg és suttogva duruzsol neki,magához húzva lehiggasztja. egyszerűen hozzámér,és kiveszik pár pillanatra az összes fájdalom,amit valaha okoztak vagy okoztam magamnak,kiveszik a viszolygás,az undor,a bosszúvágy,kiveszik a csalódás,kiveszek a saját lényemnek minden olyan sötét kis sarkából,amik nélkül talán nem húznám hosszútávon,mégis összehasonlíthatatlan érzés a néhány szívdobbanásnyira való nélkülözésük. nekem pedig van egy ilyen emberem,igen,számomra a leghihetetlenebb,pont egy olyannak mint én egy pont olyan mint ő,pedig ég és föld vagyunk,és nincs szerelem,talán a barátság sem jó szó rá,de én egyszer estem a nyakába és azóta lényegében ott maradtam meg kislánynak vagy hisztérikus fiatal nőnek,nem tudom