must have category numero uno,jaj
itt volt,itt volt,itt,és elneveztem őt mitch-nek heccelésképpen,mert kikérem magamnak minden tiltakozását,a mitchell férfi név,akármilyen nőiesen hangzik is,
még mindig nem mondom ki,mert mostmár úgy vagyok a gondolattal,hogy kivárok egy konkrét időpontot. úgyis tisztában vagyok vele,és sajnos ő is -akkor pedig nem mindegy? legalább hadd folytassam még 1-2 hétig ezt az émelyítően szentimentális,néhány lépéssel a talaj felett lebegős létezést.
különben is lehet,hogy van innen kiút.
ha van,akkor pedig én megtalálom. ha tudok máshová is lépni,és nem hiszem el vakon,hogy mindenképpen sarokba vagyok/leszek szorítva,ha el lehet húzni valahogyan,akkor én megtalálom a módját,mert ez a specialitásom.
ettől eltekintve nagyon furcsán érzem magam és ismeretségünk óta legelőször még Cs. társaságát sem kívánom,ami pedig tényleg nagy szó,tekintve,hogy ő szinte az egyetlen olyan,aki bármikor felvidít. folyton arra a listára gondolok,amit egymást követő estéken-éjszakákon szerkesztgettem,a végén már kézzel leírva. olyan lista ez,aminek a befejezéséhez összesen 5 év kellett. 5 év. szentséges ég,13 éves koromtól 18 évesen tengetett jelenemig írtam le a fel-fel halmozódott dolgokat,ami egy dolog,de 1 évem volt rá,hogy mindennek a kontráját is megtegyem. nem egyedül,persze. és nem indokolatlan mennyiségű szerencse nélkül,márha a folyamatos magamat törést nem számítjuk elég indoknak. ezért csináltam mindent,ezért,hogy most ezt a listát le tudjam zárni,ne hagyjak kiegyenlítetlen számlákat. hogy ne érezzem azt a fojtogató,gyurmaszerűen hideg és puha valamit,ami éjszakánként a mellkasomra telepedett,mint egy rosszindulatú háziállat amit jobb híján az asszimetrikusság megtestesítőjeként tudnék elképzelni. ami a füledbe dorombolja minden sérelmedet,irritációdat és fájdalmadat,hogy ne felejtsd el,te még nem adtad vissza az összeset,nincs egyensúlyban a mérleg két oldala. talán természetes. talán egészségtelen. sohasem mondtam,hogy teljesen egészséges vagyok. vagy talán csak túlságosan el voltam kiskoromban kényeztetve,aztán túl hamar romlottak el a dolgok. de ezt már akkor szoktam végiggondolni azokon a bizonyos éjszakákon,mikor a másik oldalamra a fordulok. az előző a listáé; azé,amit egy-két hónappal ezelőtt fejeztem be. és azóta rendszeresen emlékeztetnem kell magam erre a tényre,olyan mélyen és reflexszerűen van bennem ez a tervezgetés. éppen Cs. kérdezte még mikor alig ismertük egymást,hogy miért érintem meg néha mintegy ösztönszerűen a homlokomat,fáj e fejem. akkor jöttem rá,hogy öntudatlanul ezzel a minimális gesztussal szólok magamra,hogy nyugi. megcsináltad. milliószor ellenőrizted át,és téged igazolt.
olyan mérhetetlenül utálok tartozni.olyannyira,hogy egyszer sem kérdőjeleztem meg magamban az én kis magánlistám hasznosságát és létjogosultságát. talán hosszú idő végigfutni rajta éjjelente mielőtt elalszom,de ha hiányos lenne,eleve képtelen volnék elaludni.
mitch?
remélem te így is el tudsz viselni,mert én el tudlak téged.
ami nálam nagy szó.
