persze. nyilvánvalóan.
nem vagyok kíváncsi a magyarázatra.
nem szeretem,hogy a barátaimat szidod,mert persze,lehet róluk bármilyen véleményed és bármikor ki is fejezheted,nem az ellen van kifogásom. csak rajta. de az több a soknál,hogy őket szó szerint elküldöd,nem csak a pokolba,verbálisan,hanem ott helyben,pontosabban az ottani helyről,velem pedig közlöd,hogy de én maradhatok nyugodtan. nem szeretem,mert te nem szeretsz engem,maximum érdekellek vagy érdekeltelek valamikor,mégis arra játszol,hogy elválassz azoktól akik a legborzasztóbb állapotaimban is segítenek amennyit tudnak,akkor is ha néha az az "amennyi" nem elég számomra. talán mindkét állításnak az a magyarázata,hogy olyannal voltam akit te nem bírsz elviselni vagy rivalizáltatok gyerekkorotokban vagy nem tudom,mert nincs is hozzá közöm. éppen ezért nem vagyok hajlandó tűrni a te indokolatlan és jogtalan kisajátítási kényszeredet. én kedvellek. igen,igazad van abban,miután voltál oly kedvestapintatos közölni velem,hogy tudod,érzek irántad valamit. azt is tudom,hogy mit,de nem fogom kimondani,mert megígértem - akkor pedig légyszíves hagyd kibontakozni. ez így fáj,márpedig nekem régen fájt annyira valami,hogy megnyikkanjak miatta és nyíltan gyengédséget kérjek,mert nem vagyok az a típus akit babusgatni kell. de most kérlek,ne rontsd el és engedd magad közelebb engedni,tudom,nekem is furcsa,mellesleg kettőnk közül nekem van halálfélelmem,csak hogy őszinte legyek. de ne csináljunk bajt.
