arról folyt a társalgás egyik szünetben,mi volt a legszebb bók amit valaha kaptunk. rájöttem egyrészt arra,hogy helyből szerencsés vagyok amiért egyáltalán volt miből válogatni eddig visszanézve,másrészt,hogy még mindig azt a mondatot dédelgetem a leginkább,amikor azt mondták,hogy
ha minden ember olyan lenne mint én,soha nem alakulhatnának ki diktatúrák. és tényleg,azt hiszem ez számomra
mindent visz,még akkor is,ha sokszor nem tudom magammal teljesen összeegyeztetni,pedig azok közül akik mondták,az egyik tudja,hogy néha igenis manipulálható vagyok,szétszórt,szeszélyes és ha hagynám,nagyon könnyen ítélnék felszínesen. tudta,mégis ezt mondta. én pedig emlékszem,éppen szintén gyerekes attitűdöt folytattam,nem is tudtam,hogy rólam folyik köztük előzőleg a szó,hadonásztam egy szemhéjtussal Cs. felé az ablakon kihajolva és mikor szóltak,éppen azon igyekeztem visszafordultomban,hogy egy odarajzolt cicabajuszt töröljek le. azon kívül,hogy
köszönöm,igyekszem rászolgálni,nem is kapartam össze más választ,csak pirultam-sápadoztam önkéntelen rossz szokásom szerint,magamban pedig arra gondoltam,hogy te jó ég,tényleg van egy szint aminél nem adhatnám/adhatom lejjebb és ez akkor is fantasztikus érzés,ha fárasztó néha.
minden alkalommal boldog vagyok,mikor ez eszembe jut.
szeretnék továbbá pénteket és jövő hét csütörtököt is az eredményekkel.
megint továbbá pedig dokumentálandó párbeszédnek érzem a mait grétával,aki rámézett miközben mellettem hasalt tesiórán,és megkérdezte,hogy
-barátok terén szabad vagy?
-mármint a párkapcsolati vagy a baráti körben betöltött státuszomra vagy kíváncsi?
-nekem mindegy,én bármire készen állnék!
bizonyára.
boldog születésnapot,József Attila!
