2012. április 10., kedd

szeretnék

mindenkinek kedvezni egy bejegyzésnyi időre,aki nem kedvel engem,valaha ártottam neki,lenézem,ő lenéz engem,kigáncsoltam vagy egyszerűen képtelenek vagyunk egymás iránt szimpátiát érezni,és felajánlani a lehetőséget,hogy megtapsoljátok azt az ismeretlen tipikustavaszi betegséget,ami egy csettintéssel leterített az imént. ó,igen,csak bátran,sokszor megérdemlem -eskü,tél közepén nem éreztem magam ilyen mosogatórongy módon fizikailag mint most,tavasszal - szóval hadd halljam azt a tapsvihart!

mentálisan azonban csodálatosanfrissességet tudhatok magaménak,legalábbis egyenlőre és fölénybe került a produktív oldalam. az igaz,hogy ma majdnem parádésan elkéstünk a fordítóversenyről,ráadásul nehezebb volt mint amire számítottam,összetettebb és tömörebb - de azért valamit kihoztunk belőle. és most belefojtom magam a citromos teába,illetve megyek máshová nyávogni.


S. szerint olyan vagyok,mint amilyen victor frankenstein lett volna mielőtt tudósnak ment,ha pár évvel fiatalabban kezd el kísérletezni. lányként.
gyönyörű hasonlat.