megvarrtam 18 éves pályafutásom első home-made ruháját,pontosabban befejeztem,reggel újrafestettem feketére a hajamat,lebeszéltem az egyik legdiplomatikusabban zajló diskurzusomat (önimádatom határa éppen fokozatosan kitolódik),beadtam egy elfogadhatónak tűnő mukára a jelentkezést,már csak a kávét kéne meginnom és kitakarítanom a szobámat ahhoz,hogy abszolút naprakésznek és összeszedettnek érezzem a helyzetet. de ez már eddig is teljesítmény számomra. előbb azt is felfedeztük,hogy a félholdam,ha oldalra fordítom a kezemet,olyan ív mint ahogyan a cheshire cat mosolygott a rajzfilmben. ha beleveszem azt is,hogy egyesek C-nek nézték,elmondhatom,hogy vitathatatlanul multifunkcionális. amúgy sohasem értettem,miért vonzódom a c betűhöz,de a kedvenc szavaim 90%-a vagy azzal kezdődik,vagy rendkívül hangsúlyos bennük. apropó,nem tudom belezúgott e már más is rajtam kívül a fekete chesterfield dobozának mintájába,de hogy én még nem keveredtem ki ebből a meglehetősen plátóinak számító viszonyból,az biztos.
sashával tegnap összekaptunk. nem igazán bírom,mikor az áldozatot akarja előadni,holott többet teszek meg érte,mint bármelyik más "haveromért". lehet,hogy pont ez a gond. elvégre sasha partner,vagy miben is egyeztünk meg legutóbb,meg ott van az alterego-s dolog,ami tényleg ijesztő,elvégre én is ugyanilyenolyan dedósan féltékeny szoktam lenni a szeretteim mindenféle más szociális kapcsolataira. úgyhogy korrekt vagyok,és megértem. elvégre én vagyok az ördög magyarhangja,sasha meg a...a nem tudom micsoda,majd kitaláljuk,mindenesetre kötelességünk normálisan üzletelni,ugyesasha,teee,devócióm tárgya,te.
most pedig indulok,elrakom a mázsányi rózsaszirmot a könyvlapok közül,teszek róla,hogy elmúljon a fejfájás,utána elkészülök és találkozom razorral meg a többiekkel.
az életemben konstans szerepek pillanatnyilag mind foglaltak,és a pillanatnyilag legalkalmasabb emberek által
és ez megnyugtat
