.

kezdjük ott,hogy Pest nagyon jó volt és még sokszor ilyet,azt leszámítva,hogy összevesztünk a kalauzzal,mert ki tegye,ha nem mi. járkáltunk múzeumtól múzeumig,természetesen majdnem megfojtottuk egymást,aztán elmentünk ebédért majd a várban körözni,aminek a lényegét akkor értettem meg,mikor először egy hatalmas bálterembe értünk ki,utána pedig a tornyos-tetőkertes részhez,ahol infantilisek módjára sikongattunk a kilátástól,és eleve,úgy éreztem magam mint aki beszabadult egy középkori környezetben lévő játszótérre.






razor hívott hazafelé úton,és mondtam neki,hogy nyolc előtt fog befutni a vonat,ennek ellenére hétkor már benn voltunk,úgyhogy a leszállás után elmentem találkozni vele és a többiekkel. egy óra múlva indultam is haza,mert reggel hat előtt keltem,és egy incidens folyamán pedig rájöttem,hogy azt hiszem jobban féltem razort mint saját magam is sejtettem volna. ez a tény pedig hirtelenjében eléggé szívenütött és meglehetősen igényeltem volna a kettesben maradást legalább pár percig,de megijeszteni sem szerettem volna valami rögtönzött,színpadias vallomással. úgyhogy ilyen és ezekhez hasonló egyéb ambivalens érzések eredményeképpen addig lógtam a nyakán amíg lelkiismeretfurdalásom nem támadt,ami mostanában szintén egy újkeletű dolognak számít nálam,úgyhogy igen,teljesen megkavarodtam. nem baj,szombaton nála fogok aludni,úgyhogy azt hiszem nem lesz gond. most majd igyekszem nem tízperceként felébredni és átmászni rajta helyzetetváltoztatni,mint legutóbb.

eastie. vonat.  további képek feltöltése folyamatban.