.

tehát,most jöttem razoréktól,és kezdek azon tűnődni,hogy ez az egész ijesztően tökéletes. és ezt most nem csak azért mondom,illetve jegyzem le,mert éppen rácsodálkoztam,hogy életemben először kialudtam magam valaki mellett úgy is,hogy hajnali kettőtől reggel fél tízig a mellkasán feküdtem,vagy mert magától kérdezi meg,hogy kérek e kávét-takarót-esernyőt. persze,ezek miatt is többek között. de ami leginkább elgondolkodtat,az az egésznek a harmóniája,és igazán kíváncsi vagyok,hogy egy ilyen 80%-ban káoszból álló lény,mint én,mit tud kezdeni a kiegyensúlyozottsággal. mindenesetre örülök,hogy van egy hasonló pont is az életemben,mert tényleg olyan biztonságérzetet ad amit jelenleg semmilyen más területről nem kapok és nem is kaphatnék meg.

az,hogy mindezekkel együtt sem marad időm unatkozni,az hétszentség. folyamatosan fel vagyok pörögve,kivéve amikor a hőség elszívja az energiámat,és órákat vagyok képes rinyálni azon,hogy telet akarok - és tényleg azt - így azt hiszem idén is megbizonyosodhattam róla,hogy ezt a klímát nagyonnagyonnem nekem találták ki. sasha ilyen téren tartja bennem a nemlétező lelkemet és szolidaritást vállal az agonizálásban. a széthullóbarátság dolog már egy másik kérdés. igazából nem szeretnék róla egyenlőre beszélni,ráadásul utálom magamban felismerni a folyamatot,hogy kellemetlenül érint elveszíteni egy olyan személyt,akivel semmit nem profitáltunk egymásból és éppen ezért közelebb lehetett az őszinte barátsághoz,mint bármelyik más emberi kapcsolatom idáig - és nagy valószínűséggel ezután is.  az. kellemetlen. de ha ez marad a legnagyobb problémám,még mindig szerencsés leszek.

tavaszi viharvárós ,razoros,tájnézős.