.

ma,pontosabban tegnap razoréknál aludtam,és éjszaka Kontroll-t néztünk,aminek a számlájára írható,hogy itthon fél napig metros képeken ragadtam le tumblr fronton.

szokatlan mennyiségű,minőségű és intenzitású boldogságom folytatódik. eddig hittem benne,hogy az öröm mindig pillanatnyi állapot és nem érhető el általános formában; hát,ha ez így van,akkor ez egy nagyon elhúzódó pillanat lehet. egyedül az széthullófélben lévő barátság-téma okozta feszültség hangol le néha,de azért többet nem óhajtok felelősséget vállalni. én mindent megtettem,többet mint kellett volna,igen,mindig eljutok eddig a pontig,hogy a nemlétező lelkemet kiteszem másokért,hogy később ne magamat kelljen hibáztatnom - lám,most nyugodt is vagyok. nem én vágtam tönkre az elmúlt évemet és nem én égettem fel minden átjárót,mind továbbjutási lehetőségeket mind kapcsolatok terén. és persze,lehet mondani,hogy semmit sem érek elémrakott lehetőségekkel vagy elérhető partnerekkel ha egyedül nem állok meg a magam lábán,de az az igazság,hogy mindennek a 97%-át én hoztam össze,és nincs amiben rutinosabb lennék,mint hogy miként éljek túl egyedül. éppen ezért engedhetem meg magamnak,hogy pillanatnyilag ne arra rendezkedjek be. kedves barátném,nekem kezdett már sok lenni a tehetetlenséged,gyávaságod és mindenekelőtt az önbecsülési problémákból fakadó rosszindulatod.
és én? én most pihenek. köszönöm,jól vagyok; éppen azon tűnődöm,elhamarkodott volna e kijelenteni,hogy az elmúlt két hónapban voltam e eddig a legboldogabb,mióta felismerem az érzelmeimet. nagyjából két érzelem váltogatja egymást folyamatosan,intenzitástól függően,a hálás elragadtatottság és a világmegváltást biztosra vevő hajlam. minimálisan még a pofátlanság határait súroló arroganciám is visszahúzódott,és mostmár képes vagyok megkülönböztetni a valóban fontosat a lényegtelen stresszforrásoktól.

katie kísértetiesen pontos és élethű csoportképe
: )