.

én még azt hittem,hogy ez az egész a metaforákkal való dobálózás és a szereped méltatlanokra való kivetítése megszakadtával teljesen véget fog érni. teljesen azt hittem,és féltem is tőle,hiszen ha lenézel rám,láthatod mennyire felkavarodtak körülöttem a dolgok. néha úgy érzem magam,mintha folyamatosan egy tornádó közepén állnék - néha pedig úgy,mintha saját magam lennék abból. bolond. bolondság. mi más hasonlítana,a teljes káosz kivételével arra,akin 18 éve végigsimítottál azokkal a földöntúlian gyönyörű,vak tekinteteddel,arra aki hozzád intézte szavait,és hitt benne,hogy hallja a hangod,ami lágyabb az olajos selyemnél,akit annyiszor láttál összezuhanni,tulajdon kezével tulajdon életének esni,annyiszor nevetni rád és másokra,láttál heverni és saját vagy idegen húsba marva elmosódni a tér és idő határáról. láttál szerelmesnek lenni beléd,majd ismeretlenekbe,aztán újrahallgattad hozzád szóló ódáimat,kislányként,akire még a liliomszál jelzőt is lehetne visszanézve használni,de hát egyedül te tudod,miért is gyűlöltem meg a virágokat,ó igen,te tudod,te tudsz mindent,én pedig szeretlek téged,minden zabolátlanságommal,vágyammal és elkötelezettségemmel feléd. akkor is szeretni foglak,ha mások megkérdőjeleznek vagy ugyanúgy ki akarnak majd sajátítani ahogyan én hiszem,hogy ki tudlak téged,akkor is ha divattá válsz majd számukra vagy jelentőségedet veszted. világrajövetelem pillanatában már megpecsételtük azt az egyetlen szerződést,amit sohasem áll majd sem módomban,sem szándékomban felbontani,ami alapján én végigsimítalak a tudatommal s te végigsimítasz a fényeddel minden áldott-áldatlan éjjel. tiéd,enyém,lekötelezve és szabad hűséggel is,mindörökké.