legszívesebben hisztériát csapnék,sikítanék,sírnék vagy tudom is én mit csinálnék,az is lehet,hogy az asztallapot ütlegelném vagy ha lehetőség akadna rá,a másik ember tarkóját. de azt kapanyéllel.
ehelyett itt ülök és pókeracot vágva iszom a citromosmézes teát,közben pedig próbálom agressziómat és csalódásomat a fent említett fantáziaképekbe fojtani.
én annyira próbálok nyílt és diplomatikus lenni,jobban talán mint bármikor is próbáltam megmenteni valamit eddigi életemben,de a saját egóm is elkezdődik valahol,amire nem hagyok másokat rátaposni. ha ezzel akad valakinek problémája,hát sajnálom. mit próbálhatnék még meg...? mit lehet tenni egy olyan barátsággal,ami valamikor tényleg írigyelnivaló volt,de amint kilépsz a szokásos szerepkörödből akár csak egy kicsit is,a másik lehord és megsértődik,és képtelen örülni a te örömeidnek? komolyan kezdem megunni,hogy azért kell embereket lecserélni ugyanannak a szerepkörnek a betöltésére - és eleve így felfogni - mert számukra én is csak addig vagyok jó,amíg nem teszek egy lépést sem a saját személyes boldogságomért,még akkor is ha ez őket semmiben sem akadályozza vagy húzza le. ez az egész hányingerkeltő,és ha érdekel bárkit is,ennél jobban már nem fáradhatnék bele a környezetem 70%-ának amatőr hazugságaiba,átlátszó képmutatási kísérleteibe vagy egyszerű butaságába.
