2012. június 24., vasárnap

.

kedves Karma,pacsit rá,újfent jók voltunk-tiszta élvezet neked dolgozni!
és elnézést,hogy van,amikor türelmetlen vagyok és olyankor elvesztem a bizalmamat benned. talán megoldást jelenthetne,ha nem mindig egyszerre kapnék meg eszméletlen sok idő és kínlódás után mindent amit akarok,és nem egyszerre rohadnának el azok,akiknek ki kell hullaniuk,mert a húsuk olyannyira megereszkedett és megfertőződött saját maguktól,na igen,akkor talán néha könnyebb lenne. -
[...az emberek egy része miért fejlődésképtelen?
mikor jöttök már rá,hogyha kurvák vagytok,azt nem egyenlíti ki az,ha érzelgősséggel próbáljátok leplezni? miért nem veszitek figyelembe a többieknek azt a százalékát,akiket nem téveszt meg a prüntyögésetek és szempillarebegtető szavalásotok?
mikor veszitek észre,hogy egyre kevesebben vevőek az orbitális hülyeségekre,amiket lelkiismeretfurdalást kelteni igyekvő nagy szavakkal előadtok,mert egyszerűen kiégeti az én szememet is a kontraszt az életrevalósága és talpraesettsége a mondanivalónak,és az életképtelensége annak,aki megpróbál kioktatni? szánalmas. egyszerűen szánalmas,mikor valaki akár önállónak,akár golyóállónak hirdeti magát,miközben ő az egyik addikciókra legtöbb hajlamot mutató,stagnáló élőlény. nekem egy szobanövény ne beszéljen vissza. nem mintha egy másodpercre is megkérdőjelezném az abban rejlő igazságokat,ami mindig független az előadójától. szó sincs róla. én téged kérdőjelezlek meg,és a gyökérségből fakadó kompenzálni igyekvésed imponáló jellegét.
bocsánat,számomra nem imponál.
ahogyan nem imponál az sem,mikor azt akarják elérni,hogy féljek bárkitől is,beleértve saját magamat.]


-de ez esetben nem lennének ilyesfajta perceim,mikor az univerzum legszerencsésebb élőlényének érzem magam,és nem győzök betelni a fordulatok zsenialitásával.